Az amerikai kormány és a Huawei közötti geopolitikai állóháború legfrissebb fejleménye a Honor eladása. A legjobb középkategóriás Android-telefonokat készítő brand, korábban is külön márka volt, de nagyon is a Huawei része. Eddig…
De vajon mit is jelent ez a gyakorlatban? A jövőbeni Honor telefonok képesek lesznek használni a Google szolgáltatásait? Mi a helyzet a meglévő telefonokkal, mint például a Honor 20 Pro? Nos, erre egyelőre nincs egyetlen, egyértelmű válasz. De nézzük milyen lehetőségek merülnek fel.
Mozgalmas volt a márka idei éve, áprilisban külön jogi személyiséggé váltak. Az új cég, a Honor Terminal feltehetően azért jött létre, hogy megkönnyítse a Huaweitől történő elszakadást. A vevő, a Shenzhen Zhixin New Information Technology Company volt, egy új szervezet, amelyet különféle kínai állami tulajdonú társaságok hoztak létre a kínai Honor kereskedőkkel együttműködve. Nem erősítették meg, hogy mennyi pénz cserélt gazdát, de a jelentések szerint az összeg 15 milliárd dollár körül mozog.
Ez azt jelenti, hogy a „Huawexit” utáni korábbi Huawei anyavállalat már nem rendelkezik részvényekkel a Honor Terminalban. Innen akár következtethetnénk arra is, hogy a Honor telefonjai mentesek lehetnének a Huawei okostelefon-üzletágát jelenleg bénító korlátozásoktól.
A korlátozásk jegyében a Huawei többek közt nem használhatja a Google szolgáltatásait a készülékein. Ez azért jelent problémát, mert az az általános nézőpont, hogy a Google Mobile Services (GMS) nélküli Androidos telefon legjobb esetben is súlyosan hátrányos helyzetből indul a többi konkurenssel szemben. Akkor most milyen perspektíváik is vannak?
A válasz valószínűleg nagyban függ attól, hogy milyen mértékben választoják le magukat a Huaweiről. Mert bár lehet, hogy a Huawei már nem a Honor tulajdonosa, mindeddig minden Honor okostelefont a Huawei tervezett és gyártott. Ugyanazok tervezték, akik a P és a Mate sorozatú telefonokat készítik jelenleg a Huawei számára, a Huawei gyáraiból jönnek ki a Huawei dobozaiban, és a Huawei kezeli az értékesítés utáni támogatást is.
Feltehetőleg, ha továbbra is kereskedelmi kapcsolat állna fenn a Huawei és a Honor között, azt az Egyesült Államok nem igazán díjazná, különösen, ha szeretnéknek ezzel párhuzamosan olyan amerikai technológiákat felhasználni, mint például a Google szolgáltatásai. Pláne úgy, hogy az új vállalatot részben nyíltan finanszírozza a kínai állam. Ez meglehetősen bonyolulttá tenné a régi Honor telefonok GMS-sel történő frissítését az új társaság égisze alatt.
Így az nagy valószínűséggel kimondható, hogy az eladás hirtelen nem old meg mindent a meglévő Honor telefonoknál, és nem teszi lehetővé, hogy mindegyik készülék ismét varázsütésszerűen visszakapja a Google szolgáltatásait.
Ha a Honor újra akarja kezdeni a jövőbeni telefonokkal, ami muszáj lesz, ha a készülékeit nyugaton akarja eladni, akkor önmagában kell újrateremtenie mindazt, amit a Huawei korábban alapvetően nyújtott: a mérnökökket, a K+F-et, az ellátási láncokot, a gyártást, és ez csak a kezdet.
Van még egy alapvető kérdés: mit is ér a Honor a Huawei nélkül. A Huawei technológia a titkos összetevője volt a Honor telefonoknak. A Kirin processzorok és a Huawei hálózati know-howja nélkül a Honor alapvetően ugyanoda kerül, mint ahol most a Realme vagy a OnePlus van.
Persze, a Honornak még mindig akad egy kis előnye, de egy idő után ugyanazokat az alkatrészeket fogják használni, mint mindenki más – és sok más szempontból is kvázi a nulláról indulnak újra, például a szoftveresen. Egy év múlva a mostani Magic UI biztosan nem úgy fog kinézni, mint most. Még az is lehet, hogy az alapoktól kezdve kell újra felépíteniük az egészet nyílt forráskódú Android rendszert használva.
Tegyük fel tehát, hogy a Honor mindezt végigjátsza, és képes gyártási kapacitást szerezni mondjuk a Foxconntól vagy más ODM-től (Original Design Manufacturer), akkor elviekben mehet az új telefonok eladása a Google szolgáltatásaival nyugaton.
A másik lehetőség az, hogy a Honor közel marad a Huaweihez, és az új telefonok a már jól ismert szoftverekkel és a Huawei Mobile Servicest használva kerülnek a boltok polcaira. De ez igen valószínűtlen, különösen annak tükrében, hogy Ren Zhengfei, a Huawei alapítója „tiszta válásként” nyilatkozott az eladásról.
A szoftvereket leszámítva az új, független Honor számára a chipekhez történő hozzáférés is nagy előny lehet.
Az amerikai ban-listáján elfoglalt helye miatt a Huawei számára tilos üzleti tevékenységet folytatni a Kirin processzorait gyártó tajvani céggel, a TSMC-vel. Egy nemrégiben kiadott licenc szerint a Huawei mostanában vásárolhat Snapdragon chipeket a Qualcommtól, de csak 4G-seket. Ez azt jelenti, hogy legjobb esetben is csaknem egy éves Snapdragon 865-tel kell számolni, feltételezve, hogy a Qualcomm egyáltalán értékesíteni fogja az 5G-s modem nélküli chipeket. Ha nem, akkor egy 855 jöhet számításba, ami már majdnem kétéves.
Mindez bizony óriási kihívást jelent a Huawei számára, lévén nem valószínű, hogy a Biden adminisztráció alatt azonnal megváltoznának a dolgok. Továbbiakban, ami a Honort illeti, ha kellően elszakadnának a Huaweitől és abszolút új telefonokat építhetnének, akkor azt nagy valószínűséggel megtehetnék a Google szolgáltatásai által támogatva, megspékelve a Qualcomm 5G-s chipjeivel, csak úgy, mint bárki más.
Mindez csak idő kérdése, meglátjuk mit hoz 2021…
Borítókép: SlashGear
