Játék és muzsika tíz percben… Na, itt most nem az lesz. Itt kőkeményen a felhasználók összes adata a tét. Körbejártuk kicsit a héten villám sebességgel eszkalálódó Apple vs. Facebook botrány vetületeit.
A két vállalat szinte az „idők kezdete óta” ellentétes oldalakon állt, már amikor a hirdetések nyomon követéséről volt szó, de a Facebook drámai módon felpörgette az eseményeket, amikor teljes oldalas újsághirdetéseket nyomott a héten az Apple megtámadására – és állítólag van még meglepi a tarsolyban. Ez egy olyan csata, amelyet a Facebook szinte biztosan nem tud megnyerni. De az egész háborúzáson azért mindkét vállalat szépen rajtaveszthet.
Az egész botrány abból indult ki, hogy az iOS arra kényszerítené az alkalmazásokat, hogy engedélyt kérjenek, ha hirdetéskövetést akarnak bevetni. Várhatóan a legtöbb felhasználó visszautasítaná ezt a lehetőséget, ami azt jelenti, hogy az alkalmazások nem lesznek képesek egyszerűen személyre szabott hirdetéseket kínálni. A felhasználói érdeklődést tükröző hirdetések pedig egyértelműen több pénzt hoznak az alkalmazásfejlesztők számára, mint az általános hirdetések.
A változás jelentősen érinti a Facebookot is, mivel az alkalmazásban megjelenő hirdetések jóval kevesebbet érnek majd. A közösségi hálózat azonban abban a köntösben tálalja az egészet, hogy nem (is) a saját érdekeit tartja szem előtt, inkább a kisvállalkozások mellett áll ki. De igazából valamilyen szinten mindkét vállalat megvezeti az egész sztori közepén értetlenül a fejüket kapkodó felhasználókat.
Az Apple a maga részéről azt állítja, hogy nem próbálja megakadályozni a hirdetéskövetést, csupán választási lehetőséget kínál a felhasználóknak. Ez ilyetén igaz is, de kissé félrevezető: a vállalat által használt megfogalmazás sokkal nagyobb szörnyetegként tünteti fel a hirdetéskövetést, mint amilyen az valójában.
Engedélyezi a „Facebook” számára, hogy nyomon kövesse tevékenységét más vállalatok alkalmazásain és webhelyein keresztül?
Ez a megfogalmazás erősen azt sugallja, hogy a Facebook kémkedik a felhasználók után, ezért az emberek döntő többsége nagy valószínűséggel megtagadja az engedélyt. Míg az Apple elméletileg csak választási lehetőséget kínál, a valóság az, hogy tudat alatt iss arra ösztönzik az embereket, hogy a nemet válasszák.
Az Apple megfogalmazása félrevezető, mert a szóban forgó nyomkövető rendszert – az IDFA-t vagy az IDentifier For Advertisers-t – az Apple tervezte, és ez nagyon is konkrétan megakadályozza az azonosítható személyek nyomon követését. Ez valójában annyit tesz, hogy rögzíti egy adott eszköz megjelenített-e egy adott hirdetést, és lehetővé téve ezzel a hirdető számára, hogy hirdetéseit olyan eszközökön jelenítse meg, amelyek meglátogattak bizonyos típusú webhelyeket. A Facebooknak vagy bárki másnak pedig fogalma sincs arról, hogy ki vagy, mert az Apple gondoskodott arról, hogy az IDFA megtervezése során.
Így nem sok esély van arra, hogy a Facebook nyerhessen az ügyben. Nem fogják tudni rávenni az Apple-t, hogy változtassa meg véleményét, és nem fogják tudni rávenni a szabályozókat sem, hogy akadályozzák az Apple tervezett változását. Teljesen kontraproduktív lépés lenne a Facebooktól. Igen, a valóság viszonylag ártalmatlan, amint azt fentebb vázoltuk, de az emberek többsége nem ezt fogja látni. Az átlag felhasználó számára ez úgy csapódik le, hogy az Apple kiáll az adataik védelmében, míg a Facebook megpróbálja megszerezni azokat.
Valójában ennek a csatának az egyik közvetlen következménye az, hogy felhívta a közvélemény figyelmét azokra adatvédelmi információira, amelyet az Apple most követel a fejlesztőktől, hogy jelenítsék meg az App Store-ban. A Facebook nyilvánosságra hozott nyomkövetési adatai pedig egészen szép hosszú listát tesznek ki.
Felejtsd el az IDFA-t. A Facebooknak mindent is birtokolnia és tudnia kell, ráadásul az információkat a szolgáltatásának bármely aspektusához felhasználja, és ez hatalmas mennyiségű személyes adat. A mostani sárdobálás nélkül aligha olvasta volna el valaki az adatvédelmi irányelveket, de most sokan ezt teszik. Ez totál öngól a Facebooknak.
Mindenesetre az Apple is bőven ráfizethet a dologra. Egy részt, az vállalat hardverének népszerűsége nagyrészt a rajta futó alkalmazásoktól függ. Sok-sok alkalmazás bevételét a hirdetések adják, és az ügyfeleket arra ösztönözni, hogy tagadják meg a hirdetések nyomon követésének engedélyezését, a fejlesztők zsebéből jó adag pénzt vesz ki. Ezt pedig kevés ember díjazza…
Lehet, hogy az Apple most túl nagynak tartja magát ahhoz, hogy ez érdekelje. Ügyfelei hihetetlenül hűségesek, és a legtöbb ember számára amúgy is csak a nagy alkalmazások számítanak. De erre eléggé ráfázhatnak.
De van egy másik út, amelyet az iPhone-gyártó veszíthet. A Facebook jelenleg egy laza ágyú. Egyértelműen rendkívül dühös, és minden lehetséges módon üt. A második tervezett hirdetés puszta félelemkeltés – ami arra utal, hogy a csökkentett hirdetési bevételek arra kényszerítik a fejlesztőket, hogy előfizetési díjat számoljanak fel, de valószínűleg működni fog. Néhányan el fogják hinni.
A Facebook lépései jelenleg teljesen kiszámíthatatlanok. Egyértelműen kellőkképpen fel vannak húzva, és minden lehetséges módon küzdnek-kapálóznak. Az általuk tervezett második hirdetés kampány már totális félelemkeltés – ami arra utal, hogy a csökkentett hirdetési bevételek arra kényszerítik a fejlesztőket, hogy előfizetési díjat számoljanak fel, aminek egészen kicsi az esélye. De jónéhányan el fogják hinni.
Ezen felül csak még inkább magukra hívják a szabályozók figyelmét. Az Apple már most is durva monopóliumellenes vádakkal néz szembe szerte a világon.
Ezért mindkét vállalat érdeke lenne a szituáció megoldása, és őszintén szólva nem kéne túl sok minden az érdekek egyeztetéséhez. Az Apple módosíthatná az engedélyezési párbeszédpanelt, hogy az a valóságot tükrözze. És a Facebook is engedhetne. Mert legyen bárhogy is, mindennek mi, a felhasználók fogjuk meginni a levét.
