A rövid válasz: igen. A vállalat a 2016-os WWDC-n alkalmával mutatta be saját, APFS – Apple File System névre hallgató fájlrendszerét.
Ami az addigi HFS+ rendszert váltotta Maceken, iPhone-okon, iPadeken, iPodokon és Apple Watchokon egyaránt. Az új fájlrendszer a macOS Sierrával, valamint az iOS 10.3-mal élesedett az arra alkalmas készüléken.
A HFS+-t 1998-ban választották az Apple fájlrendszereként. Az elmúlt két évtized során pedig minden lehető módon toldozták és foldozták, hogy lépést tudjon tartani az egyre rohamosabb ütemben fejlődő számítógépek követelményeivel.
A Macek mellé megérkeztek az iPhone-ok, iPadek, Apple TV és az Apple Watch is, mindegyik igényét ki kellett elégíteni. A néhány millió forgalomban lévő eszköz száma hirtelen milliárdokra ugrott, a kilobájt méretű adatok pedig terabájtokká boomoltak.
Arról nem is beszélve, hogy a HDD-ket felváltották az SSD-k, az installáló lemezeket letöltésekre cseréltük. A kézzel elvégzett biztonsági mentések helyett pedig már automata Time Machine és iCloud backupok állnak rendelkezésre. Az adatok strukturája pedig sokkal flexibilisebb lett, mint valaha.
Ezzel már nem igazán tudott lépést tartani a HFS+ rendszere, teljesen új megközelítésre volt szükség. Így született megoldásként az APFS rendszere.
A legnagyobb különbség a HFS+-hoz képest, hogy míg az is minden létező Apple eszközön futott, számtalan különbség volt az egyes készülékek rendszerei közt. És ez nem igazán tette átjárhatóvá a platformokat. Teljesen más forráskódok használata volt szükséges mondjuk egy adott alkalmazás Apple Watch és Mac verziójához. Egyben teljesen más volt a fejlesztés és karbantartás folyamata is.
Ezzel szemben az APFS már sokkal konzisztensebb megoldásokat tesz lehetővé. Egy adott kódnak sokkal többrétűbb felhasználása lehetséges, felgyorsítva ezzel a fejlődés ütemét.
Apropó, felgyorsítás. Az APFS rendszer további előnyeként véshetjük fel, hogy sokkal gyorsabbá teszi az Apple eszközök használatát vagyis legalábbis ezt az érzetet kelti. Leginkább azért, mert működése során az APFS a low-latency-re koncentrál. És ezért olyan dolgokat helyez a prioritási sorrendben előre, mint alkalmazások megnyitása. Így a kis színes strandlabdáknak szinte teljesen búcsút inthetünk.
Ugyanezen a vonalon lehetővé teszi az erőforrás-igényes feladatok gyorsabb elvégzését. Például kikalkulálni egy jól telerakott mappa által a lemezen elfoglalt területet igazán erőforrás-igényes, simán meg lehet vele fagyasztani egy átlagos gépet. Míg ez az APFS-nek meg sem kottyan.
Leginkább azért, mert az APFS-t helyből SSD-re tervezték, emiatt hátránya is volt sokáig, hogy a HDD-ket és Fusion Drive-okat nem is kezelte megfelelően. Mára viszont egyrészről megoldódott a támogatottsági probléma, más részről pedig a legújabb Apple készülékek mind SSD-vel kerülnek forgalomba (khm, iMac).
Az SSD-re optimalizált APFS további előnye, hogy támogatja a TRIM parancsot, ami még hatékonyabban szabadítja meg a lemezeket a már nem használt vagy csak részben törölt adatoktól.
Emellett a Snapshots és klónozás funkciók további tárhelyoptimalizálást tesznek lehetővé. A Snapshots segítségével a rendszer egy read-only másolatot készít saját magáról és mindig csak a változásokat írja felül. Ezzel nem képez redundáns adathalmazt. A klónozásnak köszönhetően pedig addig nem írja felül az adatokat, amíg azokban valami változás nem történik. Mindkét módszer nemcsak gyorsabb, de hatékonyabb is.
Ami pedig a biztonságot illeti, az APFS egy igazán konzisztens single- és multi-key metaadat enkriptálással rendelkezik, lehetővé téve ezzel a rendszer-, fájl- és adatszintű specifikus titkosítást, szemben a régi rendszerrel, ahol maximum lemezszintű titkosításra volt lehetőség.
Bár user szinten a sebesség és tárhely optimalizálás a két legszembetűnőbb pozitívum, az APFS ennél sokkal többet rejteget a felszín alatt. Így, azt mondhatom, igen, különcködik a vállalat és milyen jól is teszi.