Az Apple-nek sikerült az, amit a legtöbb chipgyártó célul tűz ki maga elé: kevesebb mint egy négyzetcentiméter helyre besűríteni egy igazi kis energiabombát az A13 Bionic személyében.
Mondhatjátok, hogy jó, hogy nem már jövőre jövök a témával, de pont az A14-es processzor környékén szaglásztam, amikor igazából rájöttem, hogy mennyire elsiklottam egy csomó minden felett eddig a processzor kérdéskörben. A szép nagy számok mellett érdekességeket is tartogat az Apple készülékek szíveként dobogó chipek története.
Kezdjük először a puszta tényekkel. Azon a 98 négyzetmilliméteren helyből 8,5 milliárd tranzisztor helyezkedik el. A hatmagos CPU pedig két nagyteljesítményű, úgy nevezett Lightning maggal (2,66 GHz) és négy energiatakarékos Thunder maggal rendelekezik. Található még benne egy négymagos grafikai processzor, egy LTE modem és egy Apple által tervezett képfeldolgozó modul és egy nyolcmagos processzor a neural engine-nek, ami a mesterséges intelligencia funkcióért felel és ötbillió művelet elvégzéséért másodpercenként.
Az Apple nagy utat járt be 2007 óta. Az original iPhone bár akkor mágikus unikornisként tündökölt a teljesen posványos mobilpiac egén, mai szemmel nézve, még az olyan legalapvetőbb feladatok végrehajtására is képtelen volt, mint a copy-paste. Brutálisan alacsony volt az aksiideje, a kamera pedig inkább említésre sem méltó. A multitasking, mint olyan az első modellek esetén fel sem merülhetett, hiszen a motorháztető alatt megbújó chip mindössze 412 MHz-es ARM 11 volt.
Az eszköz egyébként olyan mai szemmel ismét csak gagyi komponensekből volt összetákolva, mint például egy Samsung DVD-lejátszó processzora. És bár akkor óriási sikernek örvendtek az Apple első okostelefonjai, az egyértelművé vált mindenki számára, hogy sokkal jobb összetevők felhasználása nélkül semmire sem mennek. Így már 2008-ban az volt a cél, hogy saját chipeket gyárthassanak majd egyszer.
2008 áprilisában a vállalat felvásárolt egy P.A. Semi nevű chip-készítő startupot 287 millió dollárért, ezzel 150 fősre bővítve az Apple processzorokon dolgozó csapatot. Természetesen a mérnökök munkája hamarosan kifizetődött. Az iPhone 4 és iPad 4-gyel olyan ARM technológiát kellett bemutatniuk, ami képes volt a maximumot kihozni az újonnan piacra dobott Retina technológiából, ez lett az A4.
Aztán jöttek szép lassan az egyre erőforrásigényesebb feladatok, Siri, videohívás, biometrikus azonosítás, stb. 2017-re, amikor az iPhone X-et bemutatták, pedig már egyértelműen látszott, hogy az Apple titka a saját processzorban, vagyis az időtálló hardverben és szoftverben rejlik.
Persze emellett az iparág többi képviselője sem mehetett el szó nélkül. A Samsung és Huawei – az Apple két legnagyobb „ellenlábasa” – is azért időben észbe kaptak és felkötötték a gatyájukat a chipgyártás terén a Qualcommal egyetemben, hogy az Apple-t is lenyomhassák és Androidos versenytársaiknál is jobban teljesíthessenek. Egyelőre nagyon úgy tűnik, az Apple áll nyerésre és ennek mi sem jobb bizonyítéka, mint a saját ARM-es processzorral szerelt asztaligépek és laptopok.
