Az első M1 Macek minden szinten óriási sikert arattak, és ismét iparági vezető teljesítményt sikerült az asztalra lerakni az Apple Silicon chipekkel, melyek az egész Mac-sorozat legújabb darabjait is meghajtják.
Most egy volt Apple mérnök érdekes részleteket osztott meg arról, hogy milyen kulcsfontosságú ARM fejlesztéseket vitt végig az Apple az elmúlt tíz évben, melyek végül az M1 Mac teljesítményének esszenciáját adják.
Shac Ron, az Apple korábbi kernelmérnöke lenyűgöző részleteket osztott meg az Apple ARM chipjének fejlesztési munkálatairól, és betekintést nyújtva ezzel a kulisszák mögé, és teljesen új perspektívába helyezve miben is rejlik az M1 chip varázsa.
A Twitteres thread egy válasszal indult egy olyan tweetre, ami arról szólt, hogy az M1 Macek a cache kezelése miatt lenyűgözőek, nem pedig az ARM technológia miatt. Shac Ron nem értett egyet a gondolatmenettel és meg is osztotta miért.
Helyből beszámolt arról a vállalat ismért mennyire megelőzte versenytársait. Az Apple első 64 bites ARM chipje, az A7 2013-ban érkezett saját egyedi utasítási készlet architektúrájával (ISA). Ez gyakorlatilag egy az egyben azt jelenti, hogy az ARM64-et az Apple hozta létre, még mielőtt az ARM saját core designja készen állt volna arra, hogy azt harmadik fél számára értékesíthessék.
Sőt, az is kiderült, hogy a 2013-ban piacra dobott A7 fejlesztései már 2010-ben megkezdődtek és az ARM64-re váltás gyakorlatilag sokkolta az egész piacot. Főleg a Qualcommot és a Samsungot, akiket csodával határos módon, de teljesen váratlanul ért a fordulat. Ami ma már elképzelhetetlennel tűnik, de tíz évvel ez előtt teljesen másképp ment az iparági szivárogtatás, mint most.
Technikai részletekbe menően, az Apple az ARM fejlesztéséel kapcsolatos elképzelése az volt, hogy alacsony órajellel sokkal többet érhetnek el. Vagyis több maggal és alacsonyabb órajel-sebességgel indultak, nem pedig egy nagy órajelű maggal, ahogy az jellemző volt akkor.
Jól mutatja a fejlődést, hogy az A7-nek 2 magja volt 1,3 GHz körüli órajellel, most az A14 6 magos, 2,99 GHz-es processzorral rendelkezik, kiegészítve egy 4 magos GPU-val és 16 magos Neural Enginnel. Eközben az M1-es Macek 8 magos, 3,2 GHz-es órajelű (4 nagy hatékonyságú és 4 nagy teljesítményű) 8 magos GPU-val és 16 magos Neural Enginnel futnak.
A rendkívüli OoO (Out-of-Order) szuperskaláris architektúrával az Apple folyamatosan növelt tranzisztor számmal tudta fejleszteni a chipeket. Az M1-be már 16 milliárd tranzisztort szuszakoltak be. Az OoO használata pedig elválasztja az front-end utasításkészletet a back-end végrehajtástól. És mindez az Apple által tervezett egyedi ARM ISA-val megspékelve.
Összefoglalva Ron úgy véli, hogy az M1 Mac hihetetlen teljesítménye nem az ARM ISA-nak köszönhető, hanem inkább az ARM ISA az eredménye annak az innovatív munkának, amelyet az Apple még 2010-ben kezdett el.
