David Shayer, az Apple egyik ex-szoftverfejlesztő mérnöke egészen megdöbbentő sztorival rukkolt elő még abból az érából, amikor az Apple-nél dolgozott. Fejlesztőként együttműködött az Amerikai Egyesült Államok kormányával, hogy létrehozzanak egy titokban módosított iPodot.
Amikor 2001-ben elindult az iPod projekt, én voltam a második szoftvermérnök a csapatban. Az Apple Marketing akkor még nem találta ki az iPod nevét; a terméket P68 kódnévvel ismertük. Az első szoftvermérnök később az iPod szoftveres részleg igazgatója lett. Ugyanaz a fickó, aki ezt a különleges feladatot adta nekem. Először megírtam az iPod fájlrendszerét és később az SQLite adatbázist, amely minden zeneszámot nyomon követett. Idővel az iPod szoftver szinte minden részén dolgoztam, kivéve azokat az audio-kodekeket, amelyek MP3 és AAC fájlokat konvertáltak audio formátumba.
2005-ben Shayert arra kérte az akkori iPod szoftveres részleg vezetője, hogy segítsen az Amerikai Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumából két mérnöknek építeni egy speckó iPodot.
Egy szürke nap volt 2005 végén. Az asztalomnál ültem és éppen a kódot írtam a következő évi iPodhoz, amikor kopogás nélkül az iPod szoftveres igazgatója – a főnököm főnöke – hirtelen belépett és bezárta a háta mögött az ajtót. Egyből a lényegre tért: „Egy különleges feladatom van számodra. A főnököd sem tud róla. Segítened kell az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumából két mérnöknek egy speciális iPod elkészítésében.
Az Energiaügyi Minisztérium felel igazából az amerikai nukleáris fegyverek és atomenergia-programokért. 2005-ben költségvetésük 24,3 milliárd dollár volt. A teljes költségvetésből 9 milliárd dollárt a védelemmel kapcsolatos célkitűzések, például a nukleáris elrettentés céljaira szántak.
Azonban a mérnökök igazából a Bechtel energetikai vállalatnak, egyben a Védelmi Minisztérium egyik szerződött partnerének az alkalmazottai voltak. Azóta már nem dolgoznak a cégnél és minden kommunikáció köztük személyesen történt, így nincsenek írásos bizonyítékok az eseményekről…
Valójában nem az Energiaügyi Minisztériumtól jöttek, a Bechtel egyik részlegén dolgoztak, ami az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának egyik nagy védelmi beszállítója. Néhány egyedi hardvert akartak hozzáadni az iPodhoz, és annak hardver adatait rögzíteni az iPod lemezére úgy, hogy azt ne lehessen könnyen észrevenni. De úgy kellett kinéznie és működnie, mint egy normál iPod. Minden munkát elvégeztek maguk. Az én feladatom csak az volt, hogy minden szükséges segítséget megadjak számukra az Apple részéről.
A csapat feladata tehát az volt, hogy készítsen egy moddolt iPodot, ami képes volt egyedi hardver segítségével adatot rögzíteni. De ettől függetlenül még pontosan úgy kellett kinéznie, mint egy normál iPodnak és persze a rögzített adatoknak megtalálhatatlannak kellett lennie az iPod merevlemezén. A csapat az Apple akkori főhadiszállásán egy irodában megbújva dolgozott közel hét hónapon át, mire a két mérnök megtanulta, hogyan módosítsák kedvükre meg az iPod operációs rendszerét.
Speciális hardvert adtak az iPodhoz, mely olyan adatokat generált, amit titokban rögzíteni akartak. Arra nagyon ügyeltek, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy sosem láthattam a hardvert.
Kitaláltuk a rögzített adatok elrejtésének legjobb módját. Lemezmérnökként azt javasoltam, hogy hozzanak létre újabb partíciót az adatok tárolására. Ilyen módon, még ha valaki csatlakoztatja is a módosított iPodot egy Machez vagy PC-hez, az iTunes normál iPodként kezeli, és úgy néz ki, mint egy sima iPod a Mac Finderben vagy a Windows Intézőben. Tetszett nekik, és meg is lett a rejtett partíció.
Ezután egy egyszerű módszert akarták a felvétel elindításához és leállításához. Kiválasztottuk a legmélyebb preferenciamenü útvonalat, és egy teljesen ártatlan elnevezésű menüpontot adtunk hozzá. Segítettem nekik megtalálni mindent a kódban, ami nem volt annyira nyilvánvaló. Minden egyéb szempontból az eszköz normál iPodként működött.
A speckó moddolt eszköz egy ötödik generációs iPod volt, aminek könnyen fel lehetett nyitni a házát és egy 60 GB-os merevlemez bújt meg a borítása alatt. Ez volt egyben az utolsó olyan iPod is, aminek az Apple nem írta alá digitálisan a szoftververzióját, így azzal jóval könnyebb volt trükközni is.
Shayer végül sosem látta az elkészült iPodot személyesen, de úgy gondolja, hogy egy “álcázott Geiger-Müller-számláló” került bele. És arra a következtetésre jutott, hogy egy ilyen eszköz rendkívül hasznos lehetett az Energiaügyi Minisztérium számára, ha rejtett műveleteket végez a radioaktivitás bizonyítékainak összegyűjtésére.
Forrás: TidBITS
