A tegnap bemutatott iMac az Apple talán legrégebbi adósságát pótolta a felhasználók felé. Azt azonban nehéz eldönteni, hogy az új forma és az ARM belső mennyire arat majd elsöprő sikert.
Az Apple kínálatában az elmúlt években letudtak pár olyan frissítést, ami igazán érett már. Az iPad mini és iPad Air felélesztése például ilyen volt, de a Mac Pro és a Mac mini is ebbe a kategóriába sorolható. A leginkább vérciki azonban egyértelműen az iMacek voltak a kínálatban. 2021-ben Fusion Drive-val szerelt konfigurációkat adtak el nem olcsón, egy több mint 5 éves modell sokadik ráncfelvarrásában.
Mondhatnánk, hogy ezeket már senki se vette, de ez nem így van. Kedvenc designeremmel, Péterrel például kiabáltam telefonon, hogy azonnal adja el a féléves gépét, mert orbitálisat fog zuhanni az ára. Hogy miért? Az ok a legújabb almás óriás asztali szivárvány legyező gyűjtemény:
Ultimate design cél?
A bemutatón elhangzott, hogy az iMac történetében a kezdetktől fogva az volt a végső cél, hogy teljesen eltüntessék a számítógép alkatrészei által keletkezett vastagságot. Ez mostanra tényleg megvalósul, és még a képek sem hozzák le, mennyire vékonyra sikerült. Csak összehasonlításképp: mindössze 4 miliméterrel vastagabb egy Apple Watchnál! Az egy dolog, hogy a megmaradt jack oldalsó elhelyezése optimális, de nem is tudták volna előre vagy hátra helyezni, mert a standard jack dugó átfúrná. 😀
Ez a design irány azonban áldozatokkal is járt: ott maradt az alján egyfajta zsíros tokaként egy jelentős méretű toldás, amibe maga a számítógép került. Már ami megmaradt belőle, mivel lényegében az M1 chipes alaplap mellett két ventillátor, két hangszóró és az SSD alkotja az egész gépet, ezek mellé bekerül még a monitor panele, és ennyi. Ezek egyébként mind laposabb elemek, így biztosan meg tudták volna oldani úgy is, hogy a user csak a monitort látja, és mögötte szép dobozban ott van egy 2 centis vastagság, ami még mindig menő. Kétségtelenül jobban néz ki így oldalról, de ez talán a legritkábban csodált perspektíva egy gép esetében…
Ha ehhez hozzávesszük a fehér retrósnak nevezhető kávákat, akkor egyértelműen kijelenthetjük, hogy az új iMac egy design kinyilatkoztatás. Játékos, modern, mégis kicsit retró elemekkel. Az ilyenek általában nem szoktak mindenkinek tetszeni, és ez most is így lesz. Én az elmúlt közel egy napban amikor a képeket böngésztem kétharmad esetben iszonyatosan szépnek találtam, egyharmad esetben inkább elment tőle a kedvem, mert nem tetszett.
Az M1 ereje tovább robog
Hónapról hónapra esik le az állunk, hogy valójában mekkora előrelépés az ősszel bejelentett ARM architektúrás M1 chip. Tényleg elképesztő, hogy az iMac mennyi mindenre képes vele elődeihez képest. Ha egyszerre képes játékra, filmet nézni és chatelgetni, az szuper. És ide tegyünk is majd egy pontot, mert a pozícionálásban fontos lett, hogy az Apple ezekkel mutatta be a 10 éves continuity funkciók újracsomagolása mellett.
Szinte biztos vagyok benne, hogy tényleg elég egy alap konfiguráció is a felhasználók legalább 95%-ának, és jó döntés volt ezt rakni az alap iMacekbe, és tényleg képes azokra teljesítményben, amit az Apple ígér. Azonban mégis van egy kis hiányérzetem. Elsősorban megint a szivárogtatóknak és pletykaforrásoknak köszönhetően volt magas az elvárás, és vártuk már az erősebb M1X chipet. Mert miért is ne kéne még annál is erősebb, amit eleve nem használunk ki.
Ugyanakkor abba is belegondolok, hogyha semmilyen belső erősítést nem kapott az iMac, akkor miért nem ősszel mutatták be? Ennyire tolni akarták a Mac minit? Volt még pár a bemutató után eladhatatlanná vált Fusion Drive-os őskövület a raktárban? Kicsit visszás érzéseim vannak így, mert annyit azért vártam volna, hogy az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján valamit finomhangolnak, és erről be is számolnak majd.
Amit cikiznek, pedig nem is ciki
2021-ben nem bántok senkit, amiért körberöhög egy 1080p-s előlapi kamerát, mint a Macekbe került eddigi legjobbat. Lassan már elcsépelt lett a 4K is, kamerákba már 8-12K-nál tartunk. Azt is meg kell azonban érteni, hogy a pixelsűrűség önmagában nem jelent sokat. Igen, azokhoz az anyagokhoz rendkívül hasznos a 4K+, ahol utómunka van. Kreatív módon lehet belezoomolni, extra vágásokat kihozni egy képből.
Azonban egy zoom meetingnél, ahol legtöbbször kicsiben mutatjuk a saját fejünk, ez nem számít. Itt eleve bánjta a sávszélességet a 4K, a szoftverek és a hálózat inkább korlát, mintsem a kamera. Ilyen helyzetben a 4K helyett azon dolgozni, hogy a színek szebbek legyenek és a világítás is optimális legyen, az sokkal nehezebb út. Örülök, hogy az Apple ebbe az irányba ment, de ha jól sikerül a HDR, akkor mostantól ezt a kamerát kérjük minden MacBookba is, felár nélkül!
Amin ki kell akadnunk: portok
Ez az első olyan pont, amin nem lehet szerintem nem kiakadni. Az egyetlen igazi pozitívum, hogy az Ethernet portot nem engedték el, sőt! A gépből egy megegyező színű vastag kábel megy végig a földön egy adapterig, amibe köthetjük a vezetékes netet. Elegáns megoldás egy valós igényre. A jack is maradt, nincs hiszti.
A baj ott kezdődik, hogy a bejelentésben mindössze 4 USB-C portról esett szó, amiből csak kettő Thunderbolt 3-as. Ez már önmagában kevés, de amin igazán kiakadtam az, hogy ez már feláras! A legkisebb 540 ezer forintos konfigurációban ugyanis mindössze két Thunderbolt 3-as port van. Ez a konfig egyébként a MacBook Airből ismert 7 magos GPU-s “butított” M1-et kapja, ami hát, izé… még a Mac mininél se lépték ezt meg. Elképesztően fantasztikusra sikerült a MacBook Air, de nem illene egy iMacbe kicsikét több?
A szín árulkodik
El kell gondolkoznunk azon, hogy ez az iMac nem az, ami eddig volt. Leginkább a színpaletta utal szerintem arra, hogy nem egy irodai környezetbe tervezték. Talán ezért is hiányzik a fekete szín, ami szerintem tökéletes megoldás lenne. Minél többet tudok meg a most bejelentett 24″-es iMacről, annál inkább az a véleményem, hogy ez mindössze az őszi hármas egy megkésett darabja, egy beugró all-in-one otthonra.
Ami persze álleejtően erős, esztétikailag topon van és csordogál a nyál a szánkban érte, de egyre inkább az a gyanú, hogy az irodai és profi felhasználásra nem szeretné az Apple, hogy fél év múlva ezeket vegyék a cégek. Nem lepne meg, ha a Pro és a 27″-es helyett egy újabb erőgépet jelentenének be, mondjuk a WWDC-n.
A részlet a konfigokban rejlik
Alapvetően az 540 ezres ár olcsónak mondható az Apple ökoszisztémáján belül. Dollárban ez jobban emészthető lenne az olvasóinknak, és unalmas lehet, hogy a gyenge forinttal jövünk, úgyhogy fogjuk meg másik oldalról. A Mac minit 310 ezerért eddig remek vételnek gondoltam. Ha mellé vennénk egy hasonló kaliberű monitort, billentyűzetet és egeret, az nagyon alsó hangon 150 ezer forintunkba kerülne, de inkább közel lennénk a 230 ezres különbséghez (meglepően drágák a minőségi egerek és billentyűzetek is). Ha ehhez hozzávesszük, hogy esztétikailag mennyivel előrébb járunk, akkor abszolút indokolt az iMac vásárlása.
Persze a helyzet nem ennyire egyszerű, mert portokban a minivel jobban járunk, és ott az alap is a 8 magos GPU-val jön. És amíg egy minihez sima a két monitor, valahogy az iMac mellett furán néz ki a második, de designban gyengébb monitor. Az embernek az az érzése, hogy nem így tervezték. Annyit viszont mindkét esetben elmondhatunk, hogy a 80 ezres plusz 8 giga memória az erősen ajánlott feláras opció, ami hosszabb távú életciklust és magasabb használtpiaci árat is jelent majd a jövőben. Mivel később nem lehet bővíteni, így jobb ha ezt tudod.
Azért minden hibáját és hiányosságát figyelembe véve nálam szerelem az új iMac, amit nagyon szívesen nézegetek, bár otthonra pont nem kéne. Az viszont jobban érdekel, hogy nektek mennyire jön be? Örülünk, Vincent?
