Az egyértelműen elvitathatatlan, hogy az elmúlt egy évtizedben az iPadek gyökeres változáson mentek keresztül technikai fronton. Ami viszont még inkább megváltozott, az maga az Apple.
Amikor Steve Jobs 2010-ben lerántotta a leplet az első iPadről, akkor a legtöbb első reakciója az volt: ezt meg ki venné meg, az Apple totál mellé lőtt ezzel a termékkel. Aztán 10 évvel és 500 millió értékesített darabbal a hátuk mögött már inkább az a kérdés, vajon melyik modellt vásárolja meg az ember.
És bár a változatosság gyönyörködtet, az árazás terén mégsem történt olyan nagy változás. A 2010-es modellt 499 dollárért vásárolhattuk meg, ez ma kb. olyan 580 dollár lenne. A legújabb iPad Air 4-et pedig 599-ért vesztegetik. Az eredeti iPad valós utódját, az iPad 2020-at pedig most 329 dollárért vehetjük meg, ez 2010-ben kb. 272 dollárt jelentett volna. Kevesebb pénzért jóval nagyobb fejlődést kapunk.
Nekem az első benyomásom az egész iPaddel kapcsolatban az volt, hogy mennyire kicsi. Valahogy a bemutatón sokkal nagyobbnak tűnt a borítékból előhúzva.
Most hogy belegondolok, az óriás káva sem segített az ügyön, tényleg kicsit volt az az 9,7”-es, 1024 x 768-as kijelző, mintegy 786 432 pixellel. A mai iPad már 3,5 millió pixelt oszlat el 10,2”-en, ami 264 ppi-t jelent, az akkori 132-höz mérve ez pont egy duplázás.
És bár kicsinek tűnt, majd’ 200 grammal nagyobb volt a tömege, mint a mostani iPadnek, az óriás 30 pines csatlakozó lyuka az alján pedig egyenesen nosztalgikus élményeket hoz fel. Nem volt kamera, nem volt Touch ID, nem volt semmi sem.
Bár a külső sokat fejlődött legalább hat Moore-törvénye ciklussal később az iPad egész koncepciója mit sem változott az évek során. Ami megváltozott az maga a vállalat és a termékstratégiájuk.
Amikor Jobs 1997-ben visszatért az Apple-höz egy 2×2-es termékmátrixot vázolt fel. A vállalat készített egy asztali gépet átlag felhasználóknak és egyet a pro usereknek. Ugyanígy egy konzumer laptopot készítettek, meg egy prót.
Nem volt benne semmi csavar, Jobs tök egyszerűen előadta, bár minden vállalat ilyen transzparnes lenne a termékvonalait illetően. A háttérben persze teljesen más folyamatok játszódtak le. Akkoriban a vállalat gyakorlatilag égette a pénzt, nem volt más lehetőségük, mint fogni és levágni a termékek felét. Rendesen képben kellett lenni, hogy ismerje az emberek a különbséget a Macintosh Quadrák, Performák és Centrisek közt.
Mondjuk ez megint megváltozott. Van iPad, iPad Air, iPad mini, iPad Pro, elsőre átláthatatlannak tűnik. Mondjuk mostanában, ha más nem, az árcímke segíthet belőni mi is van a termékekkel.
Akkoriban a felhasználóknak vagy harminc különböző Mac és Powerbook közül kellett választania. Kb. olyannak tudom elképzelni, mintha valaki azt mondaná nekem válasszak most egy Samsung telefont. Kb. bármelyikre rábökhetnék, csak a nagyon flagshipekről tudom, hogy mik.
Viszont azt számításba kell venni, hogy mennyire megváltozott a vállalat célközönsége is. Nemcsak számosságban, összetételben is. Most már a hardcore professional felhasználók mellett a gyerekek és diákok is helyet kaptak és az általános felhasználók csoportjának is kismillió rétege keletkezett. Így nem tehetik meg, hogy egy termékre szűkítsék az adott felhozatalt.
Mostanra viszont újfent óriásivá nőtt a szakadék a telefonok és számítógépek közt, amit a tabletek egyre inkább kezdnek befoltozni. Tíz éve még az Apple-nek csak egy víziója volt arról, milyen szerepet fog betölteni az iPad a kínálatukban és az emberek életében. Mára mindez valósággá vált és egyre inkább összehozza a két termékkategóriát. És bár az iPad egyre több aspektusban válthatja ki mind az iPadet, mind pedig a MacBookokat, de még egyiket sem helyettesíti véglegesen és talán nem is fogja soha.
