Az ezredfordulót követő évtizedben a mobilgyártók mintha nem ismertek volna lehetetlent, ha egyedi dizájnról volt szó. Erre hozunk most néhány remek példát egy kis nosztalgiázás keretében.
Napjaink telefonjaival kapcsolatban gyakori panasz, hogy szinte mind egyforma: egy kicsit keskenyebb káva itt, eggyel több kameralencse ott, esetleg egy rikítóbb színárnyalat, és el is fogynak az „izgalmak”. A mai tervezőknek persze nincs könnyű dolguk a minél nagyobb képernyő/minél kisebb keret mantrája mellett, ezért talán nem is igazságos túl szigorúan megítélnünk a munkásságukat. Ami viszont érdekes lehet, az egy kis visszatekintés az „okosodás” előtti időkre, amikor a gyártók még a lovak (dizájnerek) közé dobták a gyeplőt, őrültebbnél őrültebb ötleteket váltva valóra.
Motorola V100/ V.box
A 2000-ben megjelent V100-as dizájnját mintha a kínai piacokon ma is kapható olcsó kvarcjátékokról mintázták volna. A leginkább a fiataloknak szánt készüléket a teljesértékű billentyűzetnek rendelték alá, amit kizárólag az akkoriban nagyon frissnek és menőnek számító SMS-ezésre lehetett használni. A kényelmes pötyögés a telefonálás kárára ment: a hívások lebonyolítása csakis headsettel működött.
Nokia 3650
Erre a csodára talán még sokan emlékeznek, hiszen 2002-es megjelenése után nem csak a TV-reklámokban, de az utcán is egész gyakori látvány volt. A gombok kerek elrendezésével és a cserélhető, színes előlapokkal a Nokia rendkívül feltűnő modellt alkotott, ami ráadásul még tudásban sem vallott szégyent: a 3650 az akkoriban még élenjáró Symbian OS-t futtatta, a beépített kamera mellé pedig bővíthető memóriát is kapott.
Motorola V70
A 2002-ben piacra dobott Motorola V70 teljesen körbefordítható előlapjával tűnt ki, amit a kerek plexi mögé helyezett kijelző körül lehetett ide-oda csúsztatni. A szokatlan formájú „ablakot” egy markáns krómkerettel is kiemelték (amikor a káva még nem volt ciki, ugye), a billentyűzet alá pedig enyhén átlátszó műanyag került, így használat közben maga a ház is világított. A Motorola egyébként később is kitartott a különcködés mellett, elég csak az androidos Flipoutra gondolni.
Samsung SPH-N270 „Matrix phone”
A Matrix 4 elvileg már a spájzban (na jó, legalábbis a kert végében) van, így duplán érdemes felidézni ezt a különös mobilt, melyet a Samsung kifejezetten a trilógia második részéhez készített. A készülék egyedi megjelenését a filmesek és a koreai vállalat szoros együttműködése szülte. Az SPH-N270-et limitált szériában árusították, kizárólag a neki szentelt weboldalon lehetett hozzájutni 500 dolláros áron. A 2003-as modell A Mátrix-telefonként vonult be a történelembe, pedig az eredeti filmben még a Nokia 8110-est használták.
Siemens Xelibri 8
A kétezres évek mobilgyártásának talán legfurcsább fejezete volt a divattelefonok megjelenése. Ebben a kategóriában olyan készülékek versenyeztek, melyek a lehető legextrémebb módokon igyekeztek elrugaszkodni a megszokott formáktól. A Siemens 2005-ig működő mobilos divíziója a Xelibri-termékcsaláddal nevezett be a feltűnősködők mezőnyébe. Kollekciójuk végül nem bizonyult hosszú életűnek, a 2003-as debütálás után nem sokkal, 2004-ben kukázták is az ötletet. Az összesen 8 modellből álló kínálat említésre méltó darabja volt a piperetükörre hajazó Xelibri 6 is, ám a legszokatlanabbra a tamagochi és az epilátor szerelemgyerekeként jellemezhető Xelibri 8 sikerült.
Nokia 7600
A Nokia eszement dizájnjairól akár egy külön cikket is lehetne írni, amiben a 2003-as 7600 jó eséllyel szállna ringbe a dobogós helyekért. A Siemens Xelibrikhez hasonlóan ezt a maroknyi kütyüt is divatmobilnak szánták, azaz tervezésekor a megbotránkoztatás igénye határozottan felülírta a funkcionalitást. Kecses formája ellenére inkább kétkezes telefon volt, a gombok szokatlan elrendezése miatt ugyanis csak így lehetett rajta úgy-ahogy kényelmesen pötyögni.
Siemens SX1
A csupagomb SX1-est 2003 februárjában mutatták be, ám csak decemberre jutott el a boltokig. Ez a feltűnő szerkentyű volt akkoriban a németek csúcsmodellje: 65000 színű kijelző, MP3 lejátszás, rádió, beépített kamera (4X-es zoommal!), valamint a korszakban elengedhetetlennek számító polifónikus csengőhangok alkották repertoárját. A készülék a Nokiától licencelt S60-szoftverplatformra épült, s még limitált McLaren-változat is készült belőle.
Nokia 3200
A 2003 őszén bemutatott 3200 kifejezetten a fiatalokat célozta, fő különlegességét az átlátszó előlap adta, ami alá a felhasználók maguk is nyomtathattak háttereket, teljesen megváltoztatva a készülék megjelenését. A remek ötletet sajnos agyoncsapta a billentyűzet sajátos elrendezése, amivel a 3200 már új korában is csúnyácskának (na jó, bűnrondának) számított.
Nokia 7280
A finnek e 2004-es agymenése ötvözte a telefont az akkoriban berobbanó MP3 lejátszókkal, a zenélés érdekében még egy iPod-szerű tekerős tárcsát is bevetve. Billentyűzet híján mindent ezzel kellett megoldani, ami alaposan megnehezítette a hagyományos funkciók használatát. Cserébe viszont a kijelzőt borító plexi inaktív állapotban tükörként(!) is funkcionált. A 7280 merészsége nem volt hiába: a különleges modell bezsebelte az iF Design Award 2005-ös kitüntetését, de még a Pussycat Dolls Beep című dalának klipjében is felbukkant.
Samsung SGH-E910/B&O Serene
Ha a Bang & Olufsen manapság fogna össze a Samsunggal, abból valószínűleg egy csodás hangzással megáldott TV születne, 2005-ben viszont egy Serene nevű mobilt adott ki az együttműködés. Az 1275 dollárért kínált telefon inkább egyedi formájával és az alumínium használatával domborított nagyot, tudásban nem nyújtott kiemelkedőt. Az oldalán elhelyezett 0,3 megapixeles kamera például már akkor sem számított nagy durranásnak, s a Serene-ről még a telepített játékok is hiányoztak. Ahhoz viszont ezzel is elég sikeres tudott lenni, hogy 2007-ben elkészítsék az utódját, a 2000 dolláros Serenatát.
Nokia N92
A streaming előtt még izgalmas ötletnek tűnt egy olyan mobil, amin TV-t is nézhetünk. A Nokia a csúcskateóriás N-széria keretében 2005 végén el is hozott egy ilyen kütyüt, ez volt az N92. A készüléket három különböző állásban használhattuk (fekve, kihajtva, továbbá egy csavarással még nyitott üzemmódban is el lehetett fektetni a kijelzőt), az adás állandó, 30 másodperces rögzítésével pedig az instant visszajátszás sem jelentett akadályt.
Samsung F210 (Juke)
Az iPod és az MP3-lejátszók népszerűsége a Samsung figyelmét sem kerülte el, ezért 2007-ben előrukkoltak saját hibridjükkel, ami Európában az F210, az USA-ban pedig a hangzatosabb Juke nevet kapta. Ez a modell összecsukott állapotban minimalista zenekütyüként funkcionált, szétcsúsztatva viszont hagyományos billentyűzettel is kedveskedett. A koreaiak így a Nokiával ellentétben egy használható megoldást tettek le az asztalra, ám az ugyancsak 2007-ben megjelent iPhone végül teljesen más pályára állította a mobilipart, s ezzel az extrém készülékek is szép lassan kikoptak a gyártók kínálatából.
Borítókép: auctionet.com
