A WWDC-n bemutatott Big Sur alaposan újragondolja a macOS kinézetét, átszabott ikonkészletében egyesek már az Apple-féle szoftverdizájn következő korszakát vélik felfedezni.
A macOS 11-es verziója ugyan még csak bétaként érhető el, de az egyik fő újdonságát már a tesztfázisban is teljes pompájában megcsodálhatjuk. Az Apple számítógépes oprendszere ugyanis alapos ráncfelvarráson esett át, amit a cupertinóiak egyenesen az elmúlt évek legnagyobb átalakításaként harangoztak be. A frissített kezelőfelület tagadhatatlanul az iOS hangulatát idézi, a dizájn finomságaira érzékeny körökben viszont nem az iPad-szerű dokk, vagy az átdolgozott ablakok, hanem az új ikonkészlet keltette a legnagyobb visszhangot.
A szakavatottak úgy vélik, hogy az apró ábrákon felbukkant árnyékok és a térhatásúvá varázsolt objektumok (pl. az iMessage kidomborodó szövegbuborékja) az Apple irányváltásáról árulkodnak, méghozzá a vadonatúj neumorf dizájn jegyében. Mielőtt azonban ezt jobban kifejtenénk, nem árt röviden áttekintenünk az iOS fizimiskájának evolúcióját.
Az iPhone kezelőfelületének története két nagy korszakra osztható: a szkeumorf dizájn (2007-2013) és a flat dizájn (2013-tól napjainkig) éveire. A nyelvtörőként sem rossz szkeumorf iskolát az Apple-nél hagyományosan a szoftverért felelős egykori alelnökhöz, Scott Forstallhoz, illetve Steve Jobshoz kötik a krónikások, hiszen a legendás CEO egyik vesszőparipája volt a technológia emberbarátabbá tétele. Ez a stílus pedig kiválóan passzolt az elképzeléseihez, mivel lényege, hogy a virtuális elemeket szigorúan a valós tárgyak alapján formálja meg, ezzel otthonosabbá téve a felületet akár a laikusok számára is.
A szkeumorf iOS-dizájnban így az ikonokat olyan mintázatok ékesítették, mint a bőr, a fa, az alumínium, vagy a papír. Emellett az ábrák többsége törekedett a térhatású megjelenésre is, az Újságos ikonja például egy mélységgel bíró polc volt, a Jegyzeteké pedig egy valódi jegyzettömb, amin a kitépett felső lap maradványa árnyékot vetett a következő oldalra. A szkeumorf stílus a fényekkel is ügyesen játszott: egyes felületek tükröződő effektet kaptak (pl. lakkozott fa az Iránytű ikonján), mások pedig mattnak mutatkoztak (pl. alumínium a Kamera lencséje körül) attól függően, hogy a mintát adó anyagok miként viselkednek a valóságban.
Az emberközeli formanyelv rengeteg rajongót szerezett a felhasználók körében, Steve Jobs 2011-es halála és Forstall 2012-es kirúgása viszont elhozta a változást. A Jobs/Forstall utáni korszakban a szoftverdizájn fokozatosan az Apple első számú dizájnguruja, Jony Ive felügyelete alá került. A 2013-ban kiadott iOS 7 már az ő ízlését tükrözte, ez a rendszer pedig a máig használt flat stílus jegyében készült. A flat (sima, lapos) dizájn nem köti annyira a tervezőket, mint a szkeumorf, mivel egyáltalán nem törekszik a valós tárgyak és anyagok utánzására.
A flat a formával szemben a funkcionalitást helyezi előtérbe, célközönségének a digitális benszülöttek tekinthetők, akiknek már nem kell túlmagyarázni egy ikon, vagy virtuális gomb szerepét. A stílus elszakad a fizikai világtól, így egy futurisztikusabb hatású összképet eredményez, melyben a kétdimenziós ábrák, az egyszerű vonalak és a fakóbb árnyalatok dominálnak. A flat és a szkeumorf iskola közötti különbséget a legjobban talán az Instagram ikonja illusztrálja: a közösségi oldal „arcát” adó emblémát 2016-ban változtatták meg, a régivágású kamera helyett néhány fehér csíkot kaptunk egy szivárványszerű alapon. Akkor ez is sokaknál kiverte a biztosítékot, de az iOS 7 irányváltása még ennél is nagyobbat hullámokat kavart három évvel korábban.
Az új dizájnt ugyanis rengeteg kritika érte, például a barátságtalansága, vagy éppen a túl vékony Helvetica Neue betűtípus miatt. A Verge cikke egyenesen „zavarónak” nevezte a flatre átültetett iOS-t, olyan részleteket kiemelve, mint a túl sok vonalat tartalmazó Apple Maps-ikon, de a Beállítások ikonja is megkapta a magáét azzal, hogy valódi fogaskerekek helyett inkább egy tűzhely gázrózsájára emlékeztette a szerzőt. Ahogy az lenni szokott, később persze csillapodtak a kedélyek, az emberek megszokták az új irányt, az iOS 7-et követő hat főverzió pedig számos ponton (pl. vastagabb betűk) finomított az eredeti elképzelésen.
2013 óta viszont már eltelt hét év, azaz a flat stílus immáron hosszabb ideje van szolgálatban, mint a szkeumorf összesen volt. Ennek megfelelően egyre ritkábban hallatják hangjukat a régi látványvilágot hiányoló felhasználók, viszont annál gyakrabban találkozni azzal a panasszal, hogy az iOS megjelenése megszokottá, unalmassá vált. Adja magát a kérdés: mivel is lehetne leváltani egy 7 éve csiszolgatott dizájnt, ami a szoftverek körében napjainkra lényegében egyeduralkodónak tekinthető? Itt jön képbe a neumorf iskola.
Ez az új formanyelv még erősen kísérleti fázisban van, ám az elmúlt hónapokban egyre gyakrabban bukkant fel a közbeszédben (a YouTube-on is számos videó témája), általában olyan körítésben, hogy ez lehet a jövő domináns irányvonala. A neumorfizmus lényege a fény és a formák találkozása: központi kérdése, hogy miként viselkedik a fény a háromdimenziós terekben. A legtöbb illusztrációja ezért úgy próbája megragadni, hogy árnyékok útján érzékelteti az interaktív elemeket (pl. gombokat) körülvevő felület térbeli voltát. Akik figyelmesen olvasták a szkeumorf dizájn jellemzését, azok itt egyből rávághatják, hogy a neumorf a nagy elődhöz hasonlóan ismét a fényekkel és a térhatású formákkal játszik.
És ez igaz is, ám a szkeumorffal ellentétben ezt az iskolát nem kötik a valósághű tárgyak és anyagok ábrázolásának merev szabályai. Az eddig publikált koncepciók többsége a flat stílusban szerzett tapasztalatokra, azaz a letisztult, egyszerű felületekre és színekre épít, megbolondítva őket a fény és a térbeliség felidézésével. Itt pedig végre visszakanyarodhatunk a macOS 11 új ikonjaira, melyek esetében ugyanezt láthatjuk: a Mail borítékja, a FaceTime kamerája, az Üzenetek szövegbuborékja finom árnyékok és némi fényjáték útján kapott háromdimenziós hatást, de kiemelhetjük a Zene app jellegzetes hangjegyét is, ami ugyanígy nyert mélységet. Mindezt úgy, hogy közben nem alakult át radikálisan a flat stílustól megszokott látványvilág.
A szakmabeliek között el is kezdődött a diskurzus arról, hogy az ikonokon eszközölt apró finomítások már az Apple-ökoszisztéma neumorf fordulatát készíthetik elő. Jack Koloksus, az Input és az Outline vezető dizájnere átfogó cikkben járta körbe a témát, s következtetése alapján egyértelműen ez a jövő. A szerző szerint ugyanis a neumorf stílus pont annyira más, hogy az Apple valódi újdonságként hivatkozhasson rá, ám mégsem követel meredek átalakításokat (kezdetnek elég egy kis drop shadow is). A szakértő arra is rámutatott, hogy a változás katalizátorai valószínűleg a külsős fejlesztők lesznek, akik merészebben kísérletezhetnek majd a neumorfizmus eszköztárával, határaival.
Koloksus szerint a stílusnak még sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy kiforrott legyen, a macOS 11 ikoncseréje viszont már ennek a folyamatnak az egyik apró, de fontos lépése, hiszen úgymond „legitimálja” ezt a fiatal iskolát. A dizájner elemzése emlékeztet, hogy a flat irányzat is számos finomításon esett át az évek során, s szerinte ez várhat a neumorfizmusra is.
Akármi is süljön ki a dologból, annyi bizonyos, hogy az elmúlt években valóban felerősödtek a változást követelő hangok, miközben nem igazán kaptunk értelmes javaslatokat arra nézve, hogy az Apple-nek merre is kéne továbbindulnia. A sötétben való hosszadalmas tapogatózás után a neumorfizmus fény- és térjátéka egészen összeszedettnek hat, de a cupertinóiakat ismerve inkább lassú átfazonírozásra, mintsem a 2013-as váltást idéző radikális fordulatra érdemes számítanunk.
Borítókép: Roxana C./Dribble
