IThon.hu | Techben otthon vagyunk!

Huawei – A sencseni lakástól a kémvádakig

A Samsung után ezúttal a koreaiak legerősebb kihívóját, a Huaweit vesszük górcső alá. Hogyan vált egy apró sencseni importőr a nyugat mumusává?

Ma már ugyan nehéz ezt elképzelni, de egy évtizede sokan még értetlenül néztek arra a néhány emberre, akik Huawei telefont használtak. A mobilos piacot akkoriban az Apple, a Nokia és a Samsung dominálta, így a nyugati fogyasztók többsége valószínűleg soha nem is hallotta a kínai cég nevét. Pedig 2010-ben, 23 évvel a megalapítása után a Huawei már a világ egyik legnagyobb telekommunikációs vállalatának számított.

Az intenzív növekedés az elmúlt évtizedben sem tört meg, s a kínai óriás napjainkra már az okostelefonok piacán is feljutott a csúcsra. Az 5G-s hálózatépítésben szintén erős pozíciókkal bíró Huawei ma kémkedési vádakkal szembenézve az USA-Kína kereskedelmi háború frontvonalában áll, szerepe megértéséhez egészen a hetvenes évekig kell visszamennünk.

Üdvözöl a Népi Felszabadító Hadsereg

Zsen Cseng-fej, és a lakás, ahol a Huawei elindult. Forrás: Huawei

Ekkoriban történt, hogy a későbbi alapító, a hétgyermekes család sarjaként felnőtt Zsen Cseng-fej a szegénységből kiutat keresve belépett a Kínai Néphadseregbe. A Csungkingi Egyetemen folytatott mérnöki tanulmányainak köszönhetően nem harcoló alakulathoz került, hanem a technológiai kutatóegységhez. A férfi összesen 9 évet töltött a katonaság kötelékében, ám 1983-ban egy nagyobb leépítési hullám során visszavonult az állományból. A hadsereghez fűződő személyes kapcsolata viszont a mai napig felvetődik a Huawei körül zajló vitákban.

Civil karrierje első éveit Cseng-fej ugyanazzal töltötte, mint legtöbb honfitársa: igyekezett tisztába kerülni a piac törvényeivel. Az 1978-ban meghirdetett gazdasági reformok ugyanis megváltoztatták az addigi játékszabályokat, a kapitalista szemlélet pedig nem mindenkinek volt magától értetődő. Cseng-fej, aki eleinte egy olajcég logisztikai központjában dolgozott, saját bevallása szerint nehezen boldogult az új keretek között, lemaradását az amerikai és az európai jog tanulmányozásával pótolta. A Huaweit végül 1987-ben alapította meg 5000 dollárnyi kezdőtőkével, méghozzá saját sencseni lakásában.

A magyarra ragyogó teljesítményként lefordítható cégnév az induláskor még egy egyszerű kereskedelmi vállalkozást takart. A Huawei eleinte Hongkongból importált telekommunikációs felszerelésekkel (telefonközpontok kapcsolóberendezéseivel) üzletelt, leginkább Kína elmaradott vidéki területein. Cseng-fej cégének tevékenysége kiválóan rezonált az állam modernizációs terveire, főként, hogy a vezető már a kezdetektől törekedett a külföldi beszállítók mielőbbi kiváltására. Ennek érdekében a Huaweinél külön csapat „fejtette vissza” az importált technológiát, így téve szert az előállításához szükséges szaktudásra. Az önálló gyártást végül 1990-ben kezdték el, amikor már 600 kutató dolgozott a cégnél.

A gyors fejlődésnek és vélhetően Cseng-fej múltjának is köszönhetően a kilencvenes évek elején elnyertek egy nagyobb megbízást a hadseregtől az első nemzeti távközlési hálózat kiépítésére. Nem sokkal később, 1996-ban a pekingi kormány már „nemzeti bajnokká” avatta a céget, ami egy különleges státusz azoknak a stratégiai jelentőségű vállalkozásoknak, melyek piacát maga az állam védi a külföldi szereplőkkel szemben. A hathatós segítség persze nem jár ingyen: a bajnokoktól elvárják, hogy a profit hajszolásán túl a nemzeti érdek elősegítéséből is kivegyék a részüket.

Sprint a csúcsig

A Huawei munkatársai a Mount Everesten építik a hálózatot 2007-ben. Forrás: Huawei

A Huawei növekedése az ezredforduló után indult be igazán, ekkor jelent meg a cég a nyugati piacokon. 2002-ben 552 millió dolláros forgalmat generáltak Kínán kívül, 2005-re pedig már a külföldi szerződésekből származott a bevételeik többsége. A mobilos részlegüket ugyan már 2003-ban megalapították, ám a Huawei ekkor még elsősorban hálózatépítésben utazott. Sikereiket olcsó áraik mellett az olyan fejlesztéseknek köszönhették, mint például az elosztott bázisállomások, melyeket egyszerű telepíthetőségük tett vonzóvá a szolgáltatók körében. A hálózati eszközök értékesítésével 2012-ben lettek a világelsők, maguk mögé utasítva a Nokiát és az Ericssont is.

A nemzetközi hódítás ellenére a Huawei sosem ment tőzsdére, a cég a mai napig magánszemélyek és alkalmazottak tulajdonában van. Ez a struktúra szabadabb működést biztosít számukra, így annyi pénzt fordíthatnak a kutatás-fejlesztésre, amennyit csak akarnak. Ez az összeg ma már a 20 milliárd dollárt közelíti, amivel még az Apple-t is lepipálják. A stratégia kapcsán Cseng-fej így nyilatkozott a BBC-nek:

A tőzsdén jegyzett társaságoknak nagy figyelmet kell fordítaniuk a mérlegükre. Nem fektethetnek be túl sokat, különben csökken a nyereség és a részvényárak zuhanni kezdenek. A Huaweinél mi az ideáinkért harcolunk. Tudjuk, hogy ha megtermékenyítjük a talajt, akkor bőségesebb lesz a termés. Így tudtunk előrébb jutni és sikerrel járni.”

Visszatérve a mobilokra, Cseng-fejék már 2005-ben előálltak saját 3G-s modelljükkel, a kinyitható U626-tal, az első androidos telefonjuk pedig az operációs rendszer bemutatását követő évben, 2009-ben érkezett. Ez volt az U8220, melynek utódját, az U8230-at Red Bull Mobile RBM2 néven már hazánkban is árulták 2010-ben. A cég mobilos törekvéseit később az olcsó Y- és az erősebb P-széria vitte sikerre, ez utóbbi a 2012-es Ascend P1-gyel debütált. A rövid életű Ascend P2-őt rögtön az Ascend P6 követte 2013-ban, ami akkor a világ legvékonyabb telefonjának számított. Ugyanebben az évben megalapították a fiatalokat célzó, kedvezőbb árfekvésű Honor almárkát. Az Ascend-előtagtól a 2015-ös P8-cal búcsúztak, a 2017-es P10 után pedig már tízesével ugrik a számozás, jelenleg a P40-es szériánál tart a Huawei legfontosabb modellcsaládja.

U8220, a Huawei első androidos mobilja 2009-ből. Forrás: FuiNaColetiva

A napokban érkezett a hír, hogy a kínai cég immáron nem csak az Apple-t, de a Samsungot is megelőzte az eladott telefonok mennyiségében, így a vállalat igazi bravúrt hajtott végre: mind a fogyasztói eszközökben, mind az azokat kiszolgáló hálózati rendszerekben a legnagyobb szereplővé vált. Ez a Huawei tehát már messze nem az a szerény importőr, ami 33 éve Cseng-fej lakásán indult: ma 190 ezer alkalmazottat foglalkoztatnak, csak a két legnagyobb központjuk 50 ezer, illetve 25 ezer dolgozónak ad munkát.

A kisebb, tungkuani kampusz talán a legérdekesebb: a kilenc négyzetkilométeren elterülő komplexum 12 kerületből áll, melyek mindegyike egy-egy európai építészeti stílust mintáz. A központban a spanyol, az olasz és a cseh építészet mellett még a magyar előtt is tisztelegnek, a mesevilágot behálózó villamos ugyanis  a Szabadság híd másán is áthalad. A cégnek ráadásul még csak nem is kellett megerőltetnie magát a turistalátványosságnak sem utolsó központ felépítéséhez, hiszen csak a tavalyi évben 123 milliárd dolláros bevételt hoztak össze. A Huawei jövője viszont nem feltétlenül lesz olyan rózsás, mint az elmúlt évek, az Egyesült Államok képében ugyanis egy ádáz ellenségre is sikerült szert tenniük.

Nyugati félelmek

Nem Európa: látkép a Huawei tungkuani kampuszáról.

Ha nem is érti mindenki pontosan az 5G technológia lényegét, azt talán már egy véletlenszerűen kiválasztott nagymama is el tudja róla mondani, hogy ez a jövő, hiszen annyit szajkózza a média. A Huawei viszont már korán felismerte a nagyobb sebességet, jobb reakcióidőt, és intenzívebb terhelhetőséget biztosító hálózatban rejlő lehetőségeket, így az elmúlt évek során az egyik legfontosabb szereplővé vált a kiépítésében.

Elsősorban ez a jelenleg is dúló konfliktus központi témája, az USA kormányának álláspontja szerint ugyanis a kínai cég nem megbízható, így minden országot igyekeznek eltántorítani attól, hogy a Huawei eszközeire alapozzák a nemzetbiztonsági szempontból is fontos technológia telepítését. Az amerikaiak bojkottjához korábban Ausztrália, Új-Zéland, Japán és Tajvan csatlakozott, nemrég pedig az Egyesült Királyságban jelentették be, hogy a lemaradást is vállalva 2027-ig minden Huawei által szállított 5G-s berendezéstől megszabadulnak.

Közben az Európai Bizottság is inkább a Nokiát és az Ericssont ajánlja a tagállamoknak a kínaiak helyett, a háborúskodás pedig már a vállalat mobilos üzletágának is árt. A Trump-adminisztráció 2019 májusa óta tiltja a hazai cégeknek a Huaweijel való együttműködést, így az újabb telefonjaikon gyárilag nem elérhetők a Google szolgáltatásai.  A tilalmat ráadásul néhány hónapja 2021 májusáig meghosszabbították, a kínaiak legjobb reménye így pillanatnyilag a saját operációs rendszerükben, a HarmonyOS-ben van.

A Huawei fő problémája ma pontosan ugyanaz, ami egykor a felemelkedését segítette: a Kínai Népköztársaság. A világ második legnagyobb gazdasága ugyanis teljesen más alapokon működik, mint a nyugat liberális demokráciái, az elnök Hisz Csin-ping rég nem látott mértékű hatalomkoncentrációjával pedig tovább nőtt a két világ közti szakadék. Márpedig ha valaki tart Kína globális ambícióitól, annak a Huawei is aggasztó partner lehet, hiszen a rendszer jellegéből adódóan a cég szoros kapcsolatban áll az országot vezető Kínai Kommunista Párttal.

A Huawei és a Párt

Forrás: New York Times

A Kínai törvények előírják, hogy minden olyan cégben meg kell alakítani a kommunista pártbizottságot, amelynek legalább három párttag alkalmazottja van. A Huaweinél működő bizottság titkára egy bizonyos Zhou Daiqi, aki egyben a cég felügyelőbizottságában is ott ül, az évek során pedig számos vezető tisztséget töltött be a vállalatnál. A kommunista bizottságok és titkáraik hivatalosan a cégek „,morális és szociális értékeiért” felelnek, a kritikusok szerint viszont valójában az állami nyomásgyakorlás eszközei. A Huaweit a mai napig vezető Cseng-fej mindenesetre azt állítja, hogy a bizottság kizárólag oktatási célokat szolgál, az üzleti döntésekre nincs befolyása.

A rendszer és a vállalatok közti szoros összefonódás másik jele, hogy a legtöbb vállalatvezető maga is párttag, s ez alól Zsen Cseng-fej sem kivétel. A cég hivatalos álláspontja szerint ugyan ennek a ténynek semmi köze az üzlethez, ám az amerikaiak és a bojkotthoz csatlakozott szövetségeseik ezt vonakodnak elhinni. A Huawei meggyőzőképességét az sem segíti, hogy Kínában az üzleti élet prominensei rendszeresen egyeztetnek a politikai vezetéssel, például a Kínai Népi Konzultációs Konferencia Nemzeti Bizottságának ülésein. A kritikusok fő aggodalma elsősorban az, hogy egy ilyen rendszerben a vállalatok egyszerűen nem mondhatnak nemet az állami kérésekre.

Samm Sacks, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának munkatársa a BBC-nek úgy jellemezte a helyzetet, hogy a szoros állami összefonódás miatt a kínai cégek egyszerűen nem illenek a nyugati rendszerbe, pont úgy, ahogy az eltérő szabványú konnektorok sem passzolnak egymás aljzataihoz. A Huaweinél viszont minden vádaskodás ellenére kitartóan hangsúlyozzák, hogy a kormány nem fog tőlük hátsó kapukat kérni, és hogy nem is kockáztatnák a több ezer milliárd dollárnyi bevételüket egy ilyen felszólítás teljesítésével.

Kémkedik-e a Huawei?

Forrás: BBC

A kínai politikai rendszer elemzését a végtelenségig lehetne folytatni, ám a lényegi kérdésre, hogy valóban visszaél-e a pozíciójával a Huawei, csak egy befejezett jogi eljárás adhatna hiteles választ. Ilyet viszont eddig senki nem tudott felmutatni, bár van néhány említésre méltó ügy. Az egyik legkorábbi botrány 2017-ben pattant ki, amikor az Afrikai Unió székházának számítógépes hálózatáról kiderült, hogy 5 éven keresztül minden éjjel adatokat küldött ismeretlen hátterű kínai szerverekre. A kérdéses hálózat egyik fő beszállítója a Huawei volt, ám a cég határozottan tagadta, hogy köze lett volna a szivárogtatáshoz. Végül nem sikerült rájuk bizonyítani semmit, sőt, az Afrikai Unió tavaly még meg is újította velük az együttműködést.

Az eddigi legizgalmasabb fordulat viszont 2018 decemberében történt, amikor a kanadai hatóságok Vancouverben letartóztatták a cég pénzügyi igazgatóját, Meng Van-csóut, aki mellesleg az alapító lánya. A Van-csóu lefogatására az amerikai hatóságok kérésére került sor, akik a jelenleg is tartó eljárás keretében egyebek mellett az Irán ellen hozott szankciók kijátszásával, valamint üzleti titkok illetéktelen megszerzésével vádolják őt és a céget. Az üzleti titkokat érintő gyanúsítások főszereplője a T-Mobile Tappy nevű robotja, ami telefonok tesztelését képes segíteni valós felhasználói érintések imitálásával. Az amerikaiak szerint a Huawei egy sikertelen felvásárlási kísérlet után kerülőúton igyekezett hozzájutni ehhez a technológiához, többek között úgy, hogy az egyik alkalmazottjuk megpróbálta ellopni a berendezés karját.

A Huawei részéről ezúttal is tagadják a vádakat, a robotos esetet például a fülön csípett alkalmazott magánakciójának nevezték. Eközben minden jogi eszközzel igyekeznek megakadályozni a pénzügyi igazgatójuk kiadatását az Egyesült Államoknak.  A siker érdekében maga Kína is heves nyomást gyakorol az USA északi szomszédjára, amit persze sokan újabb bizonyítékként értékelnek a Huawei ellen : Van-csou lefogatása után szinte azonnal letartóztattak két kanadait, s mivel Justin Trudeau miniszterelnök nemrég kizárta az országok közti fogolycsere lehetőségét, a kommunista állam válaszul eretnekség vádjával 8 évre ítélt egy harmadik kanadai állampolgárt.

Meng Van-csóu Kanadában. Forrás: TeleTrader

A pénzügyi igazgató kiadatása ennek ellenére továbbra is folyamatban van, s ha lezárul, még akkor is évekre leszünk az ügy végétől. Persze hiába születne elmarasztaló ítélet, a Huawei minden bizonnyal politikai indíttatásúnak titulálná azt, amit az is alátámasztana, hogy Donald Trump időről időre felveti az eljárás megszüntetésének lehetőségét egy kedvezőbb amerikai-kínai kereskedelmi megállapodás esetén. Mindent összegezve tehát nem mondható ki az, ami a legjobban izgat mindenkit a Huawei kapcsán. Csúfos lebukás, vagy kikezdhetetlen feloldozás híján így maradnak a szikár tények: a kínai óriásvállalat napjaink egyik legnagyobb telekommunikációs cége, készülékei és berendezései pedig milliókat szolgálnak ki. Minden más csak spekuláció.

Forrás: BBC

Borítókép: The Star

Kapcsolódó cikkeink

Súlyosan megrongálódott a világ egyik legnagyobb rádiótávcsöve

Zsolt

A Huawei szerint a teljes képernyő alatti ujjlenyomat-olvasó a jövő

Ádám

Qualcomm chipek kerülhetnek a Huawei készülékekbe?

Ádám