A mesterséges intelligencia lenyomozhatatlan, véletlenszerűen generált profilképek tömkelegével árasztotta el az internetet, ám szerencsére az algoritmusok sem tévedhetetlenek.
A “régi szép” időkben a közösségi oldalak kamuprofiljai általában úgy készültek, hogy az elkövető szimplán ellopott egy fotót valakinek az adatlapjáról, vagy az internet ilyen-olyan bugyraiból. A még ma is sokak által kedvelt módszer messze nem tökéletes, hiszen így esetenként könnyedén vissza lehet keresni az illetéktelenül használt fotók eredeti forrását. A csalók és a rejtőzködni vágyók dolgát viszont manapság már mesterséges intelligencia teszi könnyebbé: a thispersondoesnotexisthez hasonló arcgenerátorok pillanatok alatt képesek vadonatúj fizimiskákat kreálni.
Az így kapott profilképekért elméletileg senki sem fog reklamálni, mert a rajtuk szereplő illető egész egyszerűen nem létezik. Az arcok ugyanis egy különleges eljárással, az úgynevezett generatív versengő hálózattal (angolul general adversarial network, vagy GAN) készülnek. A módszer lényege nagyon leegyszerűsítve az, hogy a képet két program hozza össze: az egyik rövid időn belül milliónyi próbálkozással igyekszik realisztikus arcot produkálni, a másik pedig a fotók valódiságát ellenőrzi. Amennyiben a második program nem képes kiszúrni a csalást, abban a pillanatban megszületik a számítógéppel generált személy.
A végeredmény pedig első pillantásra hibátlannak tűnik. Ha kísérletezünk egy kicsit a feljebb linkelt thispersondoesnotexisttel, perceken belül seregnyi változatos megjelenésű embert hozhatunk létre: fiatalt és öreget, nőt és férfit, karcsút és molettet egyaránt. Az algoritmus még a rasszok között sem válogat, megfelelő számú generálással előbb-utóbb az összes elképzelhető bőrszínre kapunk egy fiktív figurát. A hangsúly viszont az “első pillantásra” kifejezésen van, ugyanis tüzetesebben szemlélve a mesterséges arcokon azért bőven találni hibát. A Reuters féltucatnyi szakértő véleménye alapján készített is egy útmutatót az árulkodó jelekről, hogy megkönnyítse a csalók kiszúrását. A továbbiakban a thispersondoesnotexist fotóit használjuk a szemléltetéshez.
Háttér
A mesterségesen generált arcok háttere minden esetben valamilyen elmosódott táj vagy környezet. Ez önmagában még nem gyanús egy olyan korban, amikor lassan már a mikrohullámú sütőbe is portrékamerát szerelnek, ám az ördög bizony ott rejlik a részletekben. Ezen a képen például egy játékbabára emlékeztető paca olvad bele a kislány vállába. Ez persze extrém eset, mivel ennél azért sokkal jobb eredményre is képesek az algoritmusok, de szemléltetésnek kiváló, hogy milyen hibákat érdemes keresni. A jelenség finomabb változata lehet például egy szabálytalan fugákkal szabdalt csempés felület.
Szokatlan ruhatár
Itt most ismét egy extrém példát hozunk. A fotón szereplő férfi kalapjának karimája olyan, mint a magyarok éjjelei a 2016-os EB alatt: soha nem ér véget. De érdemes egy pillantást vetni az úriember ingére is, mert a jobb vállnál úgy áll a gallér, mintha valaki alaposan megcibálta és kinyújtotta volna. A szakértők szerint a GAN sokkal ügyesebben birkózik meg az arcokkal, mint a ruházattal, így az öltözéket fürkészve még az ennél sokkal jobban sikerült képeken is találhatunk árulkodó furcsaságokat (A Reuters eredeti szemléltetőjén például csak a gallér két oldalának anyaga nem passzolt).
Fogászati problémák
Azokon a GAN-fotókon, melyeken a főszereplők mosolyognak, gyakran mutatkoznak olyan fogászati anomáliák, amik láttán 10-ből 10 fogorvos garantáltan kezelést javasolna. Ezen a képen például az alsó fogsor két helyen is összemosódott, továbbá láthatunk egy jókora szünetet és egy olyan csíkot is, amit mintha vonalzóval rajzoltak volna.
Frizuragondok
Az algoritmusoknak gyakran meggyűlik a baja a haj és a szőrzet elhelyezésével is, az eredmény ilyenkor Gedeon bácsiért kiált. Ez a szegény, nem létező hölgy például a probléma díszpéldánya: a lebegő tincse mellé még egy gyér szakállat is kapott az álla alá.
Szemük világa
A szemek esetében a leggyakoribb hiba a fény rendellenes tükröződése. Ezen a fotón a jobb szemről hiányzik az a csúcsfény, ami a bal oldalon egyértelműen kiszúrható (és akkor még nem beszéltünk a töpörödött fülről). Persze a fogakhoz hasonlóan ezzel sem árt vigyázni, hiszen esetenként a fényképezés szöge, vagy a szemhéjak eltérő pozíciója is okozhat hasonlónak tűnő jelenséget.
A felsorolt példákból jól látható, hogy legyen bármilyen lenyűgöző is az arcgenerálós technológia, azért még van hová fejlődnie. A hamisságról árulkodó jelek meglehetősen változatosak, egy-egy fotón pedig sokszor egyszerre vannak jelen. Ami pedig a gyakoriságukat illeti, a cikk példáinak összeállításakor nem kellett sokat küzdeni a megfelelő illusztrációk előcsalogatásával (a szemeknél történetesen már elsőre sikerült). A megmosolyogtató hibák láttán persze nem árt észben tartani, hogy pár éve még nem is létezett ez a mutatvány, így a Reutersnek nyikatkozó szakértők is úgy vélik, hogy a közeljövőben rohamos fejlődés várható. Az egyikük szerint például az sem lenne meglepő, ha egy éven belül az összes felsorolt hiányosság javításra kerülne.
Forrás: Reuters
