Az elmúlt közel 10 évben mindig birtokoltam valamilyen Apple terméket és büszkén vagy sem, de állíthatom, hogy teljes egészében beszippantott az ökoszisztéma. Aminek közepében még továbbra is az iPhone-om és a hozzá tartozó Apple ID accountom áll. Toxikus kapcsolat vagy életreszoló igaz szerelem?
Engedjetek meg nekem egy kis személyes nosztalgiázást.
Ha nem érdekel a sztorim, nyugodtan görgess az első kiemelt fejezethez, ahol azt kezdem részletezni, milyen eszközökkel láncol magához az Apple ökoszisztémája és az iPhone-om, valamint mi minden hiányozna, ha Androidra váltanék.
A legelső iPhone-t talán 2008-ban fogtam a kezembe. Amerikából érkezett 2G-s, ha úgy tetszik Original készülék volt, csak SIM alátéttel működött itthon.
Tizenéves koromban még annyira nem sok közöm volt a tech témához, sőt, még csak egy félokos telefonom volt akkoriban, még rezisztív érintőkijelzővel. Az egyetlen dolog, amire emlékszem a nagy találkozásból az volt, hogy baromira tetszett a Slide to Unlock funkció és hogy mennyire gyorsan működik a kamera, meg úgy alles zusammen a telefon. Visszatekintve kicsit nevetséges, mert azóta már nagyon messzire távolodott a technológia ettől a szinttől, és a kamera bármelyik végén pedig azóta sem szeretek állni.
Aztán eltelt még néhány év, és elemi erővel csapott le rám a iPhone 4s imádata. Kalandos volt az út, amíg a kezembe foghattam az első iPhone-om. Utólag visszagondolva megérte az összes kavarás. Bár mai fejjel nem tudom miért nem kötöttem előfizetést és hoztam ki a telefont a Telekomtól, árban ugyanott tartottam volna, csak az út lett volna rövidebb. De közel egy évtized távlatából már könnyen okos az ember…
Megvolt az iPhone, jött az iPad, a MacBook, az Apple Watch, az AirPods és a többiek, egyértelművé vált, hogy nincs visszaút. Bináris létem legmeghatározóbb jegye az Apple lett. Nem vagyok Apple-sznob, de hozzászoktam az össze-vissza összeköthető és oda-vissza átjárható rendszer minden kényelméhez. És teljesen meg tudok tőle őrülni, amikor mindenféle programmal, kábellel, felhővel, küldéssel és másolással egészen konkrétan buherálni kell, hogy valami működjön.
Teljes őszinteséggel állíthatom, hogy jelenleg nem tudok olyan privát indokot mondani, amiért a kis kiépült rendszerem bármely tagjától jó szívvel megszabadulnék. Egészen addig meg sem fordult a fejemben, hogy kiszakadjak ebből a rendszerből, amíg el nem kezdtük az IThon projektet.
A vasfüggöny leomlásának keretei közt bizony képbe került az is, hogy innentől nem csak almás termékeket kéne szakérteni – a szó minden ironikus és komoly értelmében véve. Ezen a ponton muszáj volt rájönnöm, hogy ez a nyamvadt iPhone, amihez Édesanyámon kívül a leghosszabb csalódásmentes kapcsolat fűz a világon teljes egészében röghöz kötötte az egész tech-jelenlétem. Megpróbáltam összeszedni, mik lennének a legfájóbb pontok szakítás esetén.
iMessage és FaceTime
Az üzeneteim 90%-át iMessage-en küldöm, privát vagy csoportokban. A munka chat iMessage-en megy – régen volt Slack is, de hála istennek már nincs –. A családom, barátaim mind rendelkeznek valamilyen Apple termékkel, innentől kezdve annyira nincs kérdés, hogy hol kommunikáljak velül.
És bár, még mindig jobban szeretek telefonálni, mint pötyögni – lehet öregszem, a FaceTime egy különleges lény, amit szinte sosem használok, de ez talán leginkább a korlátlan telefonálós csomagomnak köszönhető.
Azt viszont nem tudnám elképzelni, hogy SMS-eket kelljen küldözgetnem valakinek, adott esetben mondjuk pénzért, limitált karakterben. Már az is teljesen életidegen, ha zöld buborék van a beszélgetésben. (Úristen, lehet mégis Apple-sznob vagyok?)
Azt pedig fogalmam sincs, hogy szoknám meg és tartanám fejben, ha valakivel csak WhatsAppon, a másikkal Viberen, a harmadikkal Messengeren, a negyedikkel meg csak SMS-ben tudnék kommunikálni írásban. No way!
Apple ID, iCloud és Continuity
Itt azt hiszem a legfájóbb rész nem is magának az iCloudnak a hiánya lenne, mert az közvetett módon elérhető, legrosszabb esetben a böngészőn keresztül. Persze nincs integrált megoldás rá, így bármit csak úgy nem lökhetnék fel komplikációk nélkül a felhőbe.
A legfájóbb a néha Folytonosság, néha Átjárhatóság néven emlegetett funkciók hiánya, illetve minden, ami Apple ID-hoz köthetően működik, pl. a Find My vagy a Családi Megosztás. Kellett már telefont megkeresnem Google Location Sharing alapján, nem mondom, hogy nem sikerült, de rendesen elvitt a susnyásba a dolog.
Abszolút nem vagyok képben azzal, hogy ha lenne egy androidos készülékem, azon a kapcsolt adatokat vagy úgy en bloc a készülékem tartalmát mivel védhetném, ami felér az Apple kétlépéses hitelesítésével és Apple ID-n keresztül menedzselhető biztonsági lépésekkel, de vannak sejtéseim…
Az olyan apróságok irányába meg már ne is menjünk el, mint az eszközök közti Handoff funkciók: hívások passzolgatása mondjuk Mac és iPhone közt, univerzális vágólap, megint csak az iMessage, azonnali Hospot csatlakozás, AirDrop, stb. De még a Keychain is hiányozna, pedig csak nem rég szoktam át Macen is Safarira.
Apple Watch
Olyan igazi, Máté Péteresen, iPhone nélkül Apple Watchod mond mit ér? Hát, 150 000-ért megmondja az időt és cserébe még naponta le is merül. Ennél azért már vannak jobb analóg és digitális megoldások is az órapiacon.
Persze, durva hasonlat és nyilván van egy rakat funkció, ami működik iPhone-tól függetlenül is, főleg egy eSIM-es cellularos óra esetén, de a lényeg: az értesítések, valamint az Egészség és Tevékenység alkalmazás logjai mind mennének a levesbe. És mi adja az Apple Watch lényegét, ha nem ez a két pillér?! Konklúzió: ha cserélem az iPhone-t, bukom az órát is, mint annak teljesen dependens kiegészítőjét. És ezt nem is ragoznám tovább.
AirPods
Jöhet a felhördülés, hogy „de hát az AirPods működik androidos telefonnal is”. Igen, csak gyakorlatilag mindenét elveszti, amitől AirPods az AirPods és nem egy negyedannyiba kerülő fülbedugós másolat.
Bukik az igazi magic: a tokfelpattintós kapcsolódás, meg a tok felpattintós aksi ellenőrzés. Sőt az aksi ellenőrzés teljes egészében, nem Apple által készített OS-t futtató eszközökön egyszerűen nem tudod alapból megnézni, hány százalékon áll a füles vagy a tok, külön app kell hozzá… No comment.
Továbbá nincs Siri, első generációs AirPods esetén nincs duplatapi a fülesen, nincs automata váltás eszközök közt és automatikusan sem érzékeli az AirPods, ha a füledbe helyezted. Pontosabban de, csak például a zene lejátszást nem tudja újra megkezdeni. Sőt, még annak is búcsút inthetsz, hogy ha merül a füles, akkor fél füllel hallgasd csak, amíg a másik fele a tokban töltődik kicsit. Ha nincs kint mindkettő a tokból, akkor androidos készüléken nem tudsz zenét hallgatni és telefonálni sem. A minden egyes alkalommal eljátszott kapcsolódási kálváriáról meg már ne is beszéljünk.
App Store és natív alkalmazások
Nyilván a Google Play Store-ban is megtalálható a legtöbb alkalmazás androidos változata. Nem kéne mellőznöm mondjuk a Facebookot, csak azért, mert Androidra nem létezik. Ami pedig nincs, arra biztosan van alternatíva.
Viszont számtalan olyan app van, aminek a használatáért fizettem, na ez most mind bukna. Ez főleg olyanoknál fáj, amiknek Maces verziója is van és cross-platform használom őket. Ezt kétszer megvenni totál feleslegesnek érezném.
Arról nem is beszélve, hogy hirtelen fogalmam sem lenne, hogy azokat az adatokat, amiket számos natív alkalmazásban tárolok pl. Jegyzetek, hogy varázsolnám át az Androidos készülékemre. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem úsznám meg egy kattintással.
Arról nem is beszélve, hogy totál elszoktam az évek során például a vírusok tényétől. A párom utolsó androidos telefonját akkor cseréltük végleg iPhone-ra, amikor kb. 3 nap leforgása alatt nullára sikerült leírnia a telefont vírussal, olyan szintig, hogy még az adatokat sem volt idegem kimenteni belőle, annyira használhatatlanul lassú lett a készülék.
Nem mondom, hogy olyan szinten vagyok, hogy helyből benyaljam a MacKeepert, de jóhiszemű felhasználóként, ha Androidról kéne vírust eltávolítanom, nem biztos, hogy nem hoznék még több bajt a fejemre, ha fel akarnám venni a kesztyűt a kártékony elemekkel szemben. Mondjuk már Windows-nál is mindig mondtam: ennek újrahúzás lesz a vége. De iCloud nélkül vajon mi mindent buknék egy androidos gyári visszaállítás esetén?
És akkor az még eszembe sem jutott, hogy mi lenne az Apple Music-ban tárolt zenékkel, a TV appal, a könyvekkel és a oodcastokkal, ha csak a média vonalon akarok mozogni.
Konklúzió
Nem vagyok impulzus vásárló, soha nem is voltam, gyanítom már nem is leszek. Az a típus sem vagyok, akinek azonnal mindenből a legújabb kell, gyakran a legkisebb beruházáson is napokat lamentálok, mérlegelek. Nem a pénz miatt, egyszerűen ilyen típus vagyok. Ha mindent kétszer meggondolok, azt négyszer átrágnám, hogy Androidra váltsak-e. Nem tudom mi lehet akkora (nem hardveres) előny, ami a fent leírtakat mind kompenzálni tudná.
Ha számotokra nem is volt hasznos ez a „rövidke” eszmefuttatás, arra biztosan, jó volt, hogy legközelebb, amikor éppen szidom valamelyik elektronikai termékem, akkor baromi gyorsan visszaszívjam, mert közel sincs olyan rossz dolgom, mint ahogy akkor gondolnám. És, ha androidos készüléket bíznak rám tesztelésre, most garantáltan csak másodlagos készülék maradhat, egyelőre nem kerül az alma a kis zöld kukába. Kifejlődőben a Stockholm-szindrómám, hiába köt röghöz az iPhone-om, egy cseppet sem bánom.
