Tudósok már egy jó ideje rájötték, hogy az általunk ismert univerzum közel negyedét az úgy nevezett sötét anyag adja. Valami, amit közvetlenül nem vagyunk képesek megfigyelni.
A galaxisok mozgásából tudjuk, hogy a sötét anyagnak ott kell lenni. Mozgásukból arra következtethetünk, hogy sokkal nagyobb a tömegük annál, mint amit megfigyelni képesek vagyunk.
A sötét anyag olyan anyagfajta, amely csillagászati műszerekkel közvetlenül nem figyelhető meg, mert semmilyen elektromágneses sugárzást nem bocsát ki és nem nyel el, jelenlétére csak a látható anyagra és a háttérsugárzásra kifejtett gravitációs hatásból következtethetünk. A világegyetem tömegének csupán 4,6%-át alkotja a megfigyelhető anyag, 23% a sötét anyag aránya, és 72% a sötét energia.
De hogyan is tanulmányozhatnánk valamit, amit nem tudunk közvetlenül látni, hallani, érzékelni? A sötét anyag megfigyelésére szolgáló eszközök következő generációja hihetetlenül pontos hardvereket használ fel távoli galaxisok mozgásának mérésére. A Swinburne Tudományos Egyetem asztronómusainak kis csapata előállt egy módszerrel, mellyel „láthatjuk” a sötét anyagot már meglévő teleszkópok használatával.
A metódus a sötét anyag gravitációs hatásait figyeli meg, nem pedig a feltételezett részecskéket.
Olyan, mint amikor egy zászló segítségével figyeljük meg a szél erősségét. A szelet önmagát akkor sem látjuk, viszont a zászló mozgása pontosan megmondja milyen erővel sebességgel a szél.
A kutatás során egy „weak gravitational lensing” nevezetű technológiát használnak, mellyel távol galaxisokat figyelnek meg és kivárják, amíg egy másik galaxis elhalad köztük félúton. Ha ez megtörténik a köztes galaxis megtöri a távoli galaxisból származó fényt sugarakat a gravitációs mezejének köszönhetően.
A sötét anyag nagyon enyhén eltorzítja maga mögött bárminek a képét. Az effektus olyasmi, mintha egy boros pohár talpán keresztül olvasnánk az újságot.
Ezt a technológiát eddig is használták a sötét anyag vizsgálatára, de a legtöbb esetben ehhez nagyon pontos teleszkópokra van szükség. Viszont a kutatócsoport új ötlete alapján a galaxisok forgását figyelik meg.
Azt már tudjuk, hogy a csillagok és gázok hogyan mozognak a galaxisokon belül és azt is tudjuk, körülbelül, hogy néz ki egy galaxis. Azzal, hogy megmérjük mennyire torzult el egy galaxis képe az eredeti formájához képest, ki tudjuk számolni, hogy a torzuláshoz mennyi sötét anyagra van szükség.
Csak remélni tudom, hogy még az én életem során megismerhetjük pontosan a sötét anyag minden titkát. Most biztosan egy lépéssel közelebb kerültünk.
Forrás: Digital Trends
Borítókép: Live Science
