Nem szégyen a másolás, pláne, ha az óratörténelem ikonikus darabjai szolgálnak mintául.
Minden évben bejárják a tech sajtót az aktuális jelentések, melyek az Apple Watch eladásait mérik a teljes svájci óraiparhoz. A termékkategóriák eltérései miatt ennek ugyan az érdekesség-faktoron túl nem sok értelme van, cserébe viszont akad olyan téma, ahol igenis érdemes összevetni a cupertinói kütyüt a klasszikus óragyártók remekeivel.
Ez pedig az Apple Watch számlapjainak, azaz watch face-einek dizájnja, melyek közül néhány egyenesen visszavezethető az óraipar mérföldköveihez. A nemes feladatot Arun Venkatesan dizájner vállalta magára, a továbbiakban az ő blogján megjelent összeállítás alapján mutatunk be négy példát.
California
Az Apple a 2019-es WatchOS 6-tal vezette be ezt a számlapot, az Apple Watch 4-en és az azóta kiadott modelleken (5, SE) érhető el. Első pillantásra egyszerű, letisztult képet mutat, csak jobban megfigyelve tárul fel, hogy valójában milyen változatos: egyaránt szerepelnek rajta arab és római számok, bizonyos pozíciókban szimpla vonalak jelzik az időt, 12 óránál pedig nyílhegy-szerű elem dominálja a látványt.
Az okosóra kijelzőjén viszont semmi sem fix, így ez is nagyban variálható: a számok például felcserélhetők és eltüntethetők, de a watch face formája is kerekre állítható. Összességében azonban mindig letisztult, modern hatású végeredmény születik, így laikusként nem is gondolná az ember, hogy ez a dizájn egészen a harmincas évekig nyúlik vissza.
Az első gyártó, ahol megjelent a ma már csak California-számlapnak nevezett dizájn a Rolex volt, az 1934-es Ref. 3595 modellel. Két évvel később az Officine Panerai olasz haditengerészetnek készített búváróráján, az egyébként a Rolex segítségével gyártott Panerai ref. 3646-on is visszaköszöntek a jellegzetes stílusjegyek. E számlap legfőbb előnye a könnyű leolvashatóság volt, amit tovább segített, hogy a nagy számokra vastagabb rétegben lehetett felvinni a víz alatti láthatóságot lehetővé tevő fluoreszkáló bevonatot. A félig arab, félig római számos elrendezést végül a negyvenes években védette le a Rolex.
Külön érdekes eleme a történetnek, hogy miért hívják ezt a dizájnt California-számlapnak, erről ugyanis több legenda járja az órás berkekben. A legegyszerűbb teória szerint a kaliforniaiak bolondultak a stílusét a 30-as 40-es években, egy másik szerint pedig onnan ered az elnevezés, hogy a 80-as években a helyi kereskedők rengeteg ilyen számlappal szerelt órát árultak. Az általánosan elfogadott elmélet viszont úgy tartja, hogy a California-dial kifejezés a 70-es évek retro-őrületében terjedt el a kaliforniai szakmabeliek között egy Kirk Rich nevű órakészítő miatt, akinek a munkái akkoriban nagy népszerűségnek örvendtek.
Ha nagyon tetszik a California-számlap, de az almás kütyü nem a szívünk csücske, az óragyártók természetesen ma is kínálnak ilyen stílusú modelleket. Ezek közé tartozik például a Swatch és a Hodinkee összefogásával készült Swatch Sistem 51 Generation 1990, a Timex Marlin Automatic California Dial, vagy az ezeknél jóval drágább Club Campus a Nomos Glasshüttétől.
Chronograph és Chronograph Pro
Az Apple Watch Cronograph nevű számlapja már a WatchOS első verziójában is jelen volt, így minden modellen elérhető, míg a Chronograph Pro a WatchOS 7-ben debütált, és a 4-es szériától felfelé használhatjuk. Beágyazottsága kiváló bizonyítéka a magyarul kronográfnak hívott óratípus népszerűségének. Ezzel a névvel egyszerűen szólva a stopperes ketyegőket illetjük, melyek adott időperiódusok pontos mérésére és jelzésére is alkalmasak.
E műfaj felkapottságának titka sportosságában és összetett, profizmust sugalló megjelenésében rejlik: az ember szemét vonzza a sok mutató, az apró számok tengere és a segédszámlapok. A hatalmas igényre válaszolva szinte minden gyártónál találunk kronográfokat, a Casio például sportot űz abból, hogy a megfizethető Edifice modelljeinél minél feltűnőbb összeállításokkal rukkoljon elő, s ezeket viszik is, mint a cukrot. Ám ha legendás kronográfokat akarunk említeni, akkor a drágább kategóriában kell keresgélnünk.
Remek példa a Holdat is megjárt Omega Speedmaster Professional, amit egyszerűen csak Moonwatch-ként emlegetnek a zsargonban. Másik erős versenyző a Rolex Cosmograph Daytona, ennek legkeresettebb darabjai az ún. Paul Newman-számlapos változatok, melyek híres viselőjükről kapták nevüket. Egy eredeti, a színész által ténylegesen hordott Newman Daytona nemrég 5,4 millió dollárért cserélt gazdát. Harmadikként pedig a Tag Heuer Monacót említhetjük, amit Steve McQueen és 1971-es sikerfilmje, a Le Mans tett közismertté.
A kronográfok gyökerei viszont jóval messzebb nyúlnak a huszadik század benzin- és rakétagőzös évtizedeinél. A történészek sokáig úgy vélték, hogy az első ilyen szerkezetet Nicolas Mathieu Rieussec készítette 1822-ben XVIII Lajosnak, aki a lovai sebességét mérhette vele. Néhány éve azonban felbukkant egy még régebbi kronográf, a “compteur de tierces”, amit 1816-ra datálva Louis Moinet művének tulajdonítanak.
Ez az eszköz bámulatos módon nagyon közeli hasonlóságot mutat mai utódaival, jelezve, hogy a funkcionális dizájn történelmi korokon át magától értetődő marad. De ha ragaszkodunk a mai értelemben vett kronográf karórákhoz, akkor is sokat kell visszautaznunk az időben: az első csuklón hordható kronó a Longines-től érkezett, ez volt az 1913-as Calibre 13.33Z.
Count up
Ez a Watch Face a watchOS 7-tel érkezett a repertoárba, jelenleg a 4-es és 5-ös szérián, valamint az SE-n élvezhetjük. Neve nem magára a számlapra, hanem a hagyományos órákon azt szegélyező elem, azaz lünetta egy bizonyos fajtájára, a búvárlünettákra utal. Ezek a számozott gyűrűk alkalmasak az eltelt idő mérésére, mégpedig úgy, hogy a kezdőpontot a percmutató aktuális állásához tekerjük. Az Apple ezt egy érintéssel teszi lehetővé, így idézve meg az analóg világot a digitális felületen.
Ha legendás búvárórákra akarunk mutatni, akkor a legjobb példa az 1953-ban megjelent Rolex Submariner lehet, ami a mai napig meghatározza a stílust. Ezt az órát még az is látta valamilyen formában, aki nem tud róla, mert annyi gyártó merít belőle, vagy csak simán koppintja a stílusát. Az egyik legolcsóbb, de még minőségi példa erre a Casio Duro, de említhetjük a Steinhart Ocean One-t is, ami maximálisan kihasználja a lejárt Rolex-szabadalmak adta lehetőségeket.
Nem mehetünk el szó nélkül az Omega Seamaster mellett sem, amit a legtöbben onnan ismernek, hogy egy zseniális megállapodás miatt James Bond évtizedek óta ennek különféle változatait viseli. Az első búváróra címét viszont sem az Omega, sem a Rolex nem birtokolja, az ugyanis a Blancpainhoz tartozik, akik a Rolexnél néhány hónappal korábban, szintén 1953-ban álltak elő a 90 méteres mélységet is elviselő 50 Fathoms nevű modelljükkel a francia haditengerészet felkérésére.
Ezen már megtalálhatók a modern búvárórák elengedhetetlen stílusjegyei. A legegyértelműbb a Count Up számlapon is visszaköszönő lünetta, amivel a búvárok mérni tudták a merülés idejét. A másik jellegzetesség a kontrasztos számlap és a vastagon szedett számok/beosztások, amit itt is jó adag fluoreszkáló (akkor még radioaktív) anyag felhordásával tettek könnyen leolvashatóvá. Összegezve tehát a Count Up watch face egy több mint 70 éves, de töretlen népszerűségnek örvendő dizájnt elevenít fel egy olyan világban, amikor már a búvárok is réges rég computereket használnak.
GMT
A watchOS 7-ben megjelent GMT watch face-t nem a víz, hanem a levegő ihlette. A GMT rövidítés mögött a Greenwich Mean Time, azaz a greenwichi középidő bújik meg. Ahogy ebből is sejthető, a GMT-órák arra jók, hogy egyszerre több időzónát is nyomon lehet követni velük, amire a sugárhajtású repülőgépekkel megjelent rendkívül gyors utazás teremtette meg az igényt.
Az Apple Watch GMT-je egyértelmű tisztelgés “A GMT”, azaz a Rolex GMT-Master előtt. A svájci gyártó 1954-ben állt elő ezzel a modellel, méghozzá a legendás Pan Am légitársaság felkérésére, akik a pilótáiknak szerettek volna egy órát, ami több időzónát is mutat. A GMT-Master fő jellegzetességei a plusz egy mutató és a forgatható kétszínű lünetta, melyek az alternatív időzóna követésére szolgálnak: a piros mutató arra a számra mutat a lünettán, ahány óra a másik időzónában van.
Ezek a jegyek egy az egyben visszaköszönnek a GMT watch face-en is, olyannyira, hogy még a nyolcvanas években megjelent GMT-Master II ma elérhető színkonbinációi is beállíthatók, piros-kék (a a Rolex-szlengben Pepsi) helyett piros-fekete (Coke), vagy kék-fekete (Batman) változatra cserélve a digitális lünettát. A cupertinóiakra tehát egyértelműen hatott a svájciak üdvöskéje, azonban a fair play jegyében meg kell említenünk, hogy nem a Rolex találta fel a spanyolviaszt: az első dupla időzónás karóra a Glycine Airman volt 1953-ból.
Összegezve a fentieket jól látható, hogy az Apple nem szakadt el teljesen az óraipari hagyományoktól, még ha ez nem is több némi tisztelgő kikacsintásnál. A hagyományos órák rajongókaként mindenesetre kellemes érzés viszontlátni a nagy elődök jól ismert elemeit az OLED-kijelzőn.
Te használod a klasszikus számlapokat?
