Az első hazai vásárlók között sikerült megcsípnem a Microsoft új csúcskonzolját, másfél hét tapasztalatai alapján igyekszem megválaszolni, hogy érdemes-e rárepülni.
Objektívnek mondott tesztekkel már tele az internet, ezért úgy döntöttem, hogy inkább szubjektív vásárlói tapasztalataimat osztom meg veletek az új Xbox kapcsán. Lehetne ez egy PS5-bemutató is, azonban a Forza-széria, a GamePass, valamint a Sony szűkös készletei miatt nálam a Microsoft üdvöskéje felé dőlt a mérleg nyelve.
Agyeldobás takaréklángon
Hosszú évek óta mindig van konzolom a számítógép mellett, és még élénken emlékszem, hogy micsoda vizuális hipertérugrás volt a váltás az első Xboxról a 360-ra, majd a 360-ról a One-ra. A Series X kapcsán viszont nem érzem ezt. Félreértés ne essék, a stabil 4K/60 FPS (esetenként 120) támogatással szebbek, részletgazdagabbak, illetve simábban futnak az új gépre optimalizált játékok, ám egyelőre szó sincs arról, hogy itt valami egészen „jövőszagú” dolgot látnánk. Az élmény persze nagyban fokozható egy méregdrága tévével, de a különbség valószínűleg csak akkor lesz igazán ütős, ha egyszer kapunk egy direkt az új masinákra szánt címet is. A látványos next-gen exkluzívok azonban még odébb vannak.
Jelen pillanatban a grafikánál jóval többet ad az összképhez, hogy az SSD tárhely (papíron 1TB, a valóságban kb. 800GB szabad hely) bevezetésével drasztikusan csökkentek a töltési idők. Az előző generációs konzoloknál sok bosszúságot okozott a folytonos várakozás, ám itt szinte minden azonnal történik. A gép nulláról indítva néhány másodperc alatt harcra kész (viszlát, energiatakarékos mód), és ha az éppen gyűrt játék támogatja az Azonnali visszatérést, akkor egyetlen gombnyomással ugyanonnan folytathatjuk a mókát, ahol akár napokkal korábban abbahagytuk.
A funkció még a konzol áramtalanítása után is működik, igény szerint párhuzamosan maximum 3 játékkal. A tesztelők nagy része általában pont az utóbbit emeli ki, pedig az igazán szuper előny itt szerintem nem az, hogy az ember ide-oda pattoghat a játékok között. Ennél sokkal fontosabb, hogy az aktuális kedvencünkkel a gép ki-be kapcsolása után is betöltés nélkül vehetjük fel a cselekmény fonalát. Nagy kérdés viszont, hogy a jövőben hány cím támogatja majd a funkciót, mivel egyelőre még a Microsoft saját GamePass szolgáltatásában sem elérhető minden játéknál.
A HDD leváltásának másik előnye, hogy kevesebb mozgó alkatrész van a masinában, így a Series X még a kifejezetten halk Xbox One-nál és One S-nél is csendesebb lett. Használat közben mindössze a fedőrács alatt suttogó ventilátor töri meg a hallgatást, s az eddigi tapasztalataim alapján maga a hűtés is jól sikerült, mert akármivel gyűrtem, nem tudtam igazán felpörgetni a rendszert. Ez persze valószínűleg múló állapot, a későbbi játékok, az öregedő hűtőpaszta és az évek során odabent felgyülemlő por bizonyára rontanak majd az összképen. Jelenleg viszont itt is elsüthető az autótesztelők bevett kliséje, mely szerint a csend az igazi luxus.
A kontrollerről sajnos nem tudok ilyen pozitívan nyilatkozni. A Microsoft ezt kissé ellustulta, mivel lényegében egy érdesebb markolatú Xbox One-vezérlőt kaptunk rezgő ravaszokkal és grátiszként egy megosztás-gombbal, amit egyenesen a PS4 kontrolleréről puskáztak a redmondiak. Ezzel önmagában nem lenne probléma, hiszen a régi gamepad remek volt, csakhogy a Sony közben előállt a DualSense-szel, ami a kifinomult rezgéseivel és az adaptív ravaszaival egy teljesen új, fizikai dimenziót ad a játékélményhez. Néhány fanatikus azzal próbálja elütni az Xbox lemaradását, hogy az összetettebb DS majd úgyis tönkremegy, ezt a hozzáállást viszont inkább nem is minősíteném.
Akárhogy szépítjük, a 7 éves One kontroller ráncfelvarrása bizony szegényes mutatvány, nálam ráadásul pár nap után kattogni kezdett az egyik joystick, valamint az YXBA-gombokat is kellemetlenül hangosnak érzem (erről videó itt). Az egyetlen jó hír, hogy a gép támogatja az eredeti One-vezérlőket is, ha valakinél esetleg nem feküdne az újdonság varázsa. S ha már a megfogható dolgoknál tartunk, az előzeteseket nézve nem bírtam megbarátkozni a Series X végtelenül egyszerű dizájnjával sem, ez viszont pár nap után teljesen átfordult bennem, ma már kifejezetten tetszik. Leginkább talán a kompakt mérete miatt: a “doboz” állítva mindössze 30,1 cm magas, 15,1 cm széles oldalakkal.
A játék neve: platform
Akárhogy csűrjük-csavarjuk, a nyers teljesítmény tekintetében nincsenek nagyságrendi különbségek a Series X és a PS5 között, hiszen hasonló képességekkel bírnak, és mindegyik garantálja, hogy a vásárlóik tisztességgel kihúzhatják velük a következő generációt. A választás döntő érveit ezért továbbra is az egyes platformokon kínált lehetőségek között kell keresni, mivel a Microsoft merőben más megközelítést alkalmaz, mint a díjnyertes exkluzívok hadával csábító Sony.
A redmondiak ugyanis az Xbox One buktája óta azt állítják, hogy nem az egyébként veszteséggel árult konzolok eladásait számolják, hanem azt, hogy mennyi aktív játékosuk van. Ennek érdekében minden exkluzív cím elérhető PC-n is, miközben minél többeket igyekeznek rávenni a 100+ játékot kínáló GamePass szolgáltatás előfizetésére. Ez pedig most vitathatatlanul a piac legjobb ajánlata, főleg, hogy nemrég egy kisebb felárért már az EA Play több tucatnyi produkciója is bekerült a katalógusba.
A Sony válasza erre a PlayStation 5-tulajoknak szóló PS Plus Collection kb. 20 tétellel, ami azért nem olyan izmos még akkor sem, ha igazi nagyágyúkból áll. A GamePassnak viszont pont ez a gyengéje: a gyűjteményben nem tolonganak az utóbbi évek AAA-címei. Van pl. Forza Horizon 4, Forza Motorsport 7, valamint a legújabb Halo és Gears of War-játékok is, de a listán azért nem a frissebb megaprodukciók vannak többségben. Havi 3000 forintért (Ultimate változatban 4200) persze még ez a csomag is csodával ér fel, hiszen a válogatósabbaknak is hosszú időre elegendő tartalmat nyújt.
Az Xbox esetében a visszafelé kompatibilitás is kellemes adalék, a Series X ugyanis gond nélkül pörgeti a valaha megjelent xboxos játékok 99%-át 2001-ig visszamenően. Ez pedig nekem komoly előny az itthon egyébként nem is elérhető PS Now-val szemben, ami csak előfizetéssel és streamelve képes ugyanerre (kivéve a PS4 játékokat, amik “önerőből” is futnak a PS5-ön). Az persze egyénfüggő, hogy ki mennyire szeretne matuzsálemekkel játszani, de a nosztalgiában szenvedő társaimnak jelentem, hogy a Series X minden betegnek toleráns, megértő környezetet biztosít. Én már ki is pörgettem rajta a 2006-os Gears of Wart, és a használtan vett 2007-es Assasins Creedet is elvittem egy körre.
Hátrány azonban, hogy az Xbox 360-as címek nagy részét nem lehet digitálisan megvenni és a GamePasson sincsenek fent, az elődök hódolóinak így a lemezmeghajtó nélküli olcsóbb Series S nem a legjobb választás, még ha maga a vas tökéletesen meg is birkózna a feladattal. Azt viszont érdemes megjegyezni, hogy mindkét új gép trükközik kicsit a régiségek megjelenítésével (pl. fejlettebb textúraszűrés, autoHDR), így azok elvileg a valaha volt legszebb formájukban kelnek életre a következő generáción.
Lehetne ezt jobban is
Visszafelé kompatibilitás és GamePass ide vagy oda, a szoba magányában szerintem még a legfanatikusabb Xbox-rajongók is elismerik, hogy azért jó lenne, ha több exkluzívot is odaállíthatnának a God of War, az Uncharted, vagy a Last of Us mellé. Így aztán hiába az olcsón előfizethető rengeteg játék, vagy a nosztalgiához való barátságos viszony, az embernek így is hiányérzete támad a kékek felé tekintve. Nálam a Forza-széria ugyan nagyban megkönnyíti a helyzetet, de nem mindenki tulajdonít ekkora jelentőséget az autós mókáknak.
Az Xbox Game Studios zászlaja alatt azonban már több mint 20 csapat tolong, egy rekordösszegű felvásárlással pedig nemrég a Bethesdát is birtokló Zenimax is csatlakozott a holdudvarhoz, szóval reménykedni még szabad. A nagy számok törvénye alapján pár év múlva már sokkal több eredeti IP-t láthatunk a zöld táborban, csakhogy addig a Sonynál sem fognak szundikálni.
Kövezzetek meg, de vásárlóként annak is örültem volna, ha a Microsoft kicsit jobban megerőlteti magát a next-gen gépek kezelőfelületével. A PlayStation 5 teljesen egyedi élményt nyújt, mert vadonatúj menüt kapott, a Series X-re viszont még egy nyamvadt dedikált háttérkép, vagy téma sem jutott. Értem én, hogy a redmondiak ezzel a platform egységének mindenekfelettiségét szeretnék hirdetni, de ha már exkluzív címekkel nem készültek, legalább egy apró vizuális gesztussal adózhattak volna a vásárlóknak. Nyilván gyarlóság, de az emberek igénylik az ilyen visszajelzéseket, az iPhone-ok sem véletlenül kapnak minden évben egyedi színárnyalatokat és háttereket.
Engem ugyan eddig nem érintett a dolog, de a korrektség jegyében illik megjegyezni, hogy a Series X startját sajnos nem kerülték el a műszaki hibák. A brutálisan füstölő gépekről szóló kamuvideók ugyan hamar lelepleződtek, viszont sokan számolnak be indokolatlanul kikapcsoló konzolokról, valamint vacakoló optikai meghajtókról is. Hogy a jelenség mennyire széleskörű, azt egyelőre lehetetlen megmondani, a neten látott beszámolókból pedig nem is érdemes következtetéseket levonni. A rajtkor ugyanis 1-2 napon belül több százezer ember üzemelte be a Series X-et, a média pedig árgus szemmel les a bakikra, azaz még normális hibaarány mellett is súlyos helyzet illúziója alakulhat ki. És igen, a PS5-nél is vannak gondok, ilyen ez.
Venni vagy nem venni?
A Series X-et jelenlegi formájában leginkább három okból tudom ajánlani: ha szeretnél stabil 60 FPS mellett játszani a 4K tévéden, ha zavarnak az előző generációs konzolok hosszúra nyúlt töltőképernyői, illetve, ha lényeges számodra, hogy valamiből a legújabb-legjobb elérhető verziót birtokold. Hogy a PlayStation 5 helyett érdemes-e ezt választani, abban a Sony eddigi exkluzívjai és a DualSense-kontroller lehet a döntő faktor: aki ezeket többre értékeli a GamePassnál, a visszafelé kompatibilitásnál és a 135GB-tal több tárhelynél, annak a japánoktól érdemes vásárolnia, majd valamikor tavasszal…
