A techsajtó kiemelt figyelmét élvező márkák között bérelt helye van a OnePlusnak, holott a mobilgyártó világpiaci részesedése szinte elenyésző. A jelenség mögött a cég egyedi filozófiája és története áll.
Az elmúlt hónapok során több cikket is szenteltünk a legismertebb mobilgyártók bemutatásának: a sort a HTC-vel indítottuk, majd a Samsung és a Huawei kivesézését követően eljutottunk a Xiaomiig. A sorozat ötödik epizódjában maradunk Kínánál, ezúttal sokak kedvence, a OnePlus kerül terítékre. Első pillantásra ez is csak egy újabb jóárasított keleti márka, de valójában egész más utat járt be, mint a többiek.
Őszinte startup, vagy báránybőrbe bújt farkas?
A OnePlus házi legendáriuma szerint a cég 2013-as megalapítása egy asztaltársaság beszélgetésével kezdődött. A résztvevők között ott ült Pete Lau, a mobilpiacon már akkor sikerrel nyomuló Oppo egykori alelnöke, illetve barátja, a szintén Oppo-alkalmazott Carl Pei is. A téma az volt, hogy vajon miért lehet, hogy a jelenlévők mindegyike iPhone-t használt. Ekkor fogalmazódott meg bennük, hogy az androidos kínálatból hiányoznak a prémium, de mégis megfizethető telefonok, így eldöntötték, hogy létrehoznak egy márkát, ami betölti ezt a piaci rést. A nemes cél érdekében felmondtak az Oppónál, és 2013. decemberében elindították a OnePlust.
A történet egy szimpatikusan ambiciózus startup benyomását kelti, ám a valóság egy kissé árnyaltabb ennél. A hivatalosan privát cégként szereplő OnePlus tulajdonosa ugyanis mai napig az Oppo, ami mögött pedig ott áll egy még hatalmasabb vállalat, az egyebek mellett a Vivót és a Realmet is birtokló BKK Electronics. A OnePlus nem is csinál titkot abból, hogy a gyártáshoz az Oppo segítségét veszi igénybe, és a két márka készülékei között is gyakran szembetűnő a hasonlóság. Azt azonban mindkét cég tagadja, hogy a OnePlus valójában csak az Oppo leányvállalata lenne, s fenntartják az állítást, hogy a kapcsolat ellenére Lau és Lei márkája független projekt.
A kritikusok persze nem hisznek ebben, és sokan vélik úgy, hogy a OnePlus esetében a startup-máz csak marketingfogás, és a céget valójában úgy kell kezelnünk, mint például a Honort, ami bevallottan a Huawei fiókbrandje. Akárhogy is legyen, abban mindenesetre nincs vita, hogy a OnePlus fennállásának 7 éve alatt tényleg letett néhány remek csúcsmodellt az asztalra.
Hype a semmiből
A OnePlus filozófiáját remekül összefoglalja a cég mottója, a „Never Settle”, ami magyarul nagyjából úgy fordítható le, hogy „Sose alkudj meg/Sose köss kompromisszumot”. Ennek jegyében az alapítók célja a kezdetektől fogva az volt, hogy olyan telefonnal álljanak elő, melyek költségcsökkentésről ordító hiányosságok nélkül, mégis olcsón képesek csúcsteljesítményt nyújtani.
Sosem fogunk pusztán azért különbözni, hogy mások legyünk. Minden döntésnek javítania kell a felhasználói élményt a napi használatban, mindannyian a legjobb terméket akarjuk előállítani, bármi áron.
A OnePlus-iskola első hírnöke a 2014 tavaszán leleplezett OnePlus One lett, ami sikerrel teljesítette az elvárásokat. A készülékben az akkor élvonalbelinek számító Snapdragon 801-es chip dolgozott 3GB memóriával és 3100 mAh-ás aksival, a hátlapján pedig egy 13 megapixeles Sony szenzor felelt a fényképezésért. Az ígéretes specifikáció persze mit sem ért volna, ha gyatra a kivitelezés, ám itt ezzel sem volt gond, hiszen a One remek értékeléseket kapott. A telefon nemzetközi kiadásán a népszerű Cyanogen mod kereskedelmi változata, a módosított Androidot takaró Cyanogen OS futott, Kínában viszont az Oppo-féle Color OS-szel szállították.
A készülék instant siker lett, 2014 végéig egymillió példányt adtak el belőle, amiben a puszta tulajdonságain kívül két tényező játszott fontos szerepet. Az egyik az ára volt, amit tényleg nagyon alacsonyra lőttek be: az USA-ban már 299 dollárért hozzá lehetett jutni, míg az akkori Samsung-csúcsmodell Galaxy S5-ért például több mint 600 dollárt kértek a koreaiak. Az érdeklődés másik hajtóereje az invitálós rendszer volt, OnePlus One-ra ugyanis kizárólag online és meghívó birtokában lehetett leadni a rendelést. Ez pedig kisebbfajta őrületet generált a „Flagship Killerként” népszerűsített telefon számára. A flagshipgyilkos szlogen egyébként nagyon betalált, azóta kb. minden olcsóbb erős mobilnál elsüti a techsajtó.
Meghívót ráadásul csak azok kaphattak, akik aktivizálták magukat a márka különböző fórumain, azaz a OnePlus két legyet ütött egy csapásra, hiszen így már a startnál sikerült egy komoly közösséget felépítenie. Akkoriban sokakat izgatott, hogy a cég mégis hogyan képes ennyire alacsonyan tartani az árat, ám a dolog mögött nem volt nagy varázslat: maga Lau ismerte be, hogy a készülékeket veszteséggel árulják, de hivatalos indoklásként gyakran emlegették az online értékesítést és a marketingköltségek kiiktatását is. A módszer tehát hasonló volt a Xiaomiéhoz, akik eleinte szintén a bolthálózaton igyekeztek spórolni.
Flagshipgyilkosból flagshipgyártó
A zajos start elég volt arra, hogy a semmiből jött OnePlus rögtön ismert és bevett névvé váljon, ami bőven kárpótolta a vállalatot a telefonnal termelt kezdeti veszteségért. OnePlus One-t később szép sorban követték a hasonló szellemben készült utódok, melyek közül eddig a 2018 tavaszán bemutatott OnePlus 6 bizonyult a legsikeresebbnek, amiből már 22 nap alatt elkapkodtak 1 millió darabot. A márka legutóbbi csúcsragadozója a tavasszal bemutatott OnePlus 8 Pro, de a nyáron piacra dobott Nord képében már középkategóriás opciót is találunk a kínálatban.
A cég alkalmazottainak száma ma meghaladja a 2000 főt, s a márka több mint 26 országban van jelen. A teljes piacot tekintve a OP részesedése ugyan alacsonynak mondható (1-2% között, a felmérések nem is igazán jegyzik őket külön), de a prémium mobilok kategóriájában már sikerült beverekedniük magukat a TOP 5-be. Ezzel ugyan messze nem nőttek olyan dinamikusan, mint mondjuk a Huawei vagy a Xiaomi, ám mégis stabil bázisra tettek szert. India és Kína például különösen fontos hídfőállásuk, de Nagy Britanniában és az USA-ban is jól szerepelnek, amihez viszont stratégiaváltás kellett.
Az indulás óta az egyik legfontosabb változás, hogy 2016-ban a OnePlus 3-mal feladták a kizárólagos online értékesítés elvét, s később világszerte többtucatnyi „OnePlus Experience Store” nevű boltot nyitottak, valamint több ezer viszonteladónál is megjelentek (csak Indiában több mint ötezernél). Magyarul a Xiaomihoz hasonlóan ők is korán rádöbbentek, hogy fizikai értékesítési hálózat nélkül nem lehet igazán jelen lenni.
Ami pedig a szoftvert illeti, a OnePlus itt is váltott. A Cyanogen OS-szel nem sokáig kísérleteztek, az egyébként nem túl sikeres OnePlus 2-t már a saját fejlesztésű OxygenOS-szel szállították, amit azóta is használnak. A házon belül módosított Android első verziói hírhedten bugosak voltak, az első igazán stabil kiadás a Nougat-alapú OxygenOS 4-volt. Most éppen a 11. generációnál tartunk, már rég nincsenek stabilitási gondok, a folyamatosan javított Oxygen az egyedi funkcióival napjainkra kifejezetten népszerűvé vált. A fő irányelv továbbra is a letisztultság, habár az Oxygen 11-ben eszközölt dizájnváltás eddig nem aratott fényes sikert.
Ezekkel párhuzamosan végbement egy másik irányváltás is, aminek viszont már kevesen örülnek, és a Wired belsős értesülései szerint komolyan ártott a cég növekedésének. Nevezetesen arról van szó, hogy a OnePlus lépésről lépésre feladta az agresszív árazás politikáját, és a készülékeikért ma már nem sokkal kérnek kevesebbet, mint a nagyobb gyártók. A OnePlus Pro például hivatalosan 800 dollárról indult, ami egyáltalán nem nevezhető olcsónak.
Számítások szerint a cég mobiljainak ára 2016 óta átlagosan 75 százalékkal emelkedett, ezért is dönthetnek úgy, hogy előállnak a 400 euró környékére belőtt Nord-vonallal, ám ezek már messze nem csúcskategóriás készülékek. A Wired összességében remekül összefoglalta az évek során végbement átalakulást azzal, hogy a OnePlus a flagshipgyilkos kategória megteremtőjéből egyszerű flagshipgyártóvá vált. Ezzel azonban még mindig kiemelkednek a mezőnyből, hiszen ők az egyetlen komolyabb droidos márka, akik kifejezetten a prémium eszközökre támaszkodnak (RIP, Essential Phone).
Viharok a biliben
A kínai gyártóknál az utóbbi években kikerülhetetlen téma, hogy jelentenek-e biztonsági kokcázatot a felhasználókra nézve. A OnePlus esetében sincs ez másként, ám óriási botrányokról és kitiltásokról korántsem beszélhetünk, hiszen Lauék a Huawei-jel ellentétben nem utaznak hálózatépítésben. A céget ennek ellenére nem kerülték el a kínos ügyek, még ha egyik sem volt különösebben nagy horderejű.
A rendhagyó gerillamarketingjük miatt például többször érte őket kritika. Az első minibalhé 2014-ben robbant ki, amikor a OnePlus arra kérte a nőket, hogy rajzolják magukra a vállalat logóját, az 50 legtöbb kedvelést elérő kép feltöltőjének pedig ingyen pólót és egy OnePlus One vásárlói meghívót ajánlottak. A szexizmus vádja futótűzként terjedt, volt, aki beintős fotóval reagált az akcióra. Még ugyanabban az évben kipattant egy másik marketinges botrány is, amikor a cég 100 kiválasztottnak ajánlotta fel, hogy ha videót posztolnak a régi telefonjuk összetöréséről, 1 dollárért kapnak egy új OnePlus One-t. Az akció sokakban visszatetszést keltett, többen emlegették például a fenntarthatósági szempontok semmibe vételét.
A következő nehéz esztendő 2017 volt, amikor biztonsági szakértők adatlopásra felhasználható „hátsó ajtót” találtak a cég operációs rendszerében, majd a OnePlus azzal is lebukott, hogy egy sor bizalmas információt (készülékazonosítók, telepített appok, appon belüli aktivitás) gyűjtött a felhasználóiról és továbbított a saját szervereire. Ezt utólag a felhasználói élmény javításával magyarázták, de a felháborodás hatására változtattak a módszeren.
Nem öregbítette a márka hírnevét az sem, amikor szintén 2017-ben az XDA-developers tesztelői felfedezték, hogy a benchmarkokra küldött OnePlusok csaltak a teljesítményméréseken. 2018-ban pedig ismét a cég egyik kampánya verte ki a biztosítékot, amiben a valóságosnál jóval keskenyebbre retusálták a OnePlus 6t káváit.
A maga idejében ugyan mindegyik felsorolt ügy generált néhány cikket, hosszabb távon azonban nem igazán ártottak a cég hírnevének, és már nem is nagyon emlegeti őket senki. A OnePlus így a mai napig azon márkák elit klubjába tartozik, akiknek az újdonságait a piac és a felhasználók is kiemelt figyelemmel kezelik, még ha áll-leejtős olcsóságról már rég nem is beszélhetünk. A cég az utóbbi években stabilan őrzi pozícióját az androidos zászlóshajók nem is annyira titkos tuti tippjeként, a növekedés kulcsát viszont immáron a középkategóriában látják.
